<?xml version="1.0" encoding="utf-8" standalone="yes"?>
<rss version="2.0" xmlns:atom="http://www.w3.org/2005/Atom" xmlns:content="http://purl.org/rss/1.0/modules/content/">
  <channel>
    <title>Ponyvaregény on MA PKK</title>
    <link>https://mapopkult.com/tematik%C3%A1k/ponyvareg%C3%A9ny/</link>
    <description>Recent content in Ponyvaregény on MA PKK</description>
    <generator>Hugo -- gohugo.io</generator>
    <language>en-us</language>
    <lastBuildDate>Tue, 12 May 2026 18:54:20 +0100</lastBuildDate><atom:link href="https://mapopkult.com/tematik%C3%A1k/ponyvareg%C3%A9ny/index.xml" rel="self" type="application/rss+xml" />
    <item>
      <title>Bekezdés egy készülő könyvből -- Klaszterek</title>
      <link>https://mapopkult.com/posts/pulpf/</link>
      <pubDate>Tue, 12 May 2026 18:54:20 +0100</pubDate>
      
      <guid>https://mapopkult.com/posts/pulpf/</guid>
      <description>Egy hirtelen közbevetés: Nick Hornby High Fidelity című bestsellerének újabb magyar nyelvű kiadása Pop, csajok, satöbbi találó cím alatt 2018-ban (e sorok írásával kb. egy időben) jelent meg, a következő kijelentéssel a hátlapon: a regény „[&amp;hellip;] ma már nyugodtan nevezhető a populáris irodalom klasszikusának [&amp;hellip;]&amp;quot;. Ez tehát akceptálható állítás, gondolatmenetünk szempontjából azonban megjegyzendő, hogy a populáris irodalomban végbement klasszikusképződés könnyedén igazolható, hiszen a sci-finek, a fantasynek, a horrornak, de még a képregény-kultúrának is (stb.</description>
      <content:encoded><![CDATA[<p>Egy hirtelen közbevetés: Nick Hornby <em>High Fidelity</em> című bestsellerének
újabb magyar nyelvű kiadása <em>Pop, csajok, satöbbi</em> találó cím alatt
2018-ban (e sorok írásával kb. egy időben) jelent meg, a következő
kijelentéssel a hátlapon: a regény „[&hellip;] ma már nyugodtan nevezhető a
populáris irodalom klasszikusának [&hellip;]&quot;. Ez tehát akceptálható
állítás, gondolatmenetünk szempontjából azonban megjegyzendő, hogy a
populáris irodalomban végbement <em>klasszikusképződés</em> könnyedén
igazolható, hiszen a sci-finek, a fantasynek, a horrornak, de még a
képregény-kultúrának is (stb.) viszonylag magabiztosan kijelölhetők az
immár klasszikusnak számító korpuszai. A popzenében ez aligha van
másként, illetve ha a tömegfilm történetére úgy tekintünk, mint
különféle dramaturgiai szabályrendszereket és speciális
hangulatszabályzó effektusokat kialakító zsánerek összességére, akkor
láthatóvá válik, hogy az adott zsánerre jellemző eljárásokat meghonosító
alkotások szintén elláthatók a klasszikus címkével. Sőt, érdemes tovább
mennünk, ugyanis minden zsánert és klisérendszert (automatizálódott
megoldásokat értve ez alatt) általában kulcsfontosságú szerzői filmek
reflektálnak, melyek megújítják az adott műfajhoz való hozzáférésünket.
Ha filmről (és filmtörténetről) van szó, akkor ez a jelenség nem
tárgyalható korrekt módon például Quentin Tarantino említése nélkül. A
<em>Pulp Fiction</em> csúcsra járatja azt a technológiát, amely a megszokottat
(a tömegkultúra bevett sémáit) ironizálja (a gengszterfilmtől kezdve a
sportfilmen át a melodrámáig) annak érdekében, hogy rálássunk a
történetszervezés említett klisészerű zsákutcáira, és azokra a
kanyarokra, kacskaringókra is, melyek éppen ezeket teszik meg- vagy
kikerülhetővé. Mindez nem volna lehetséges a popkultúra archívumának
aktualizálása és a tömegkultúra illékony elemeinek destrukciója nélkül.
(És még nem is beszéltünk arról, hogy mi van a táskában&hellip;) De ugyanígy
a filmek közötti kapcsolatrendszer is alkalmas a popkultúra
rétegzettségének kiterjesztéséhez, amire jó példa a Marvel 22 filmből
álló univerzuma (Marvel Cinematic Universe), vagy az olyan darabok, mint
például a <em>Ready Player One</em>.</p>
<p><img loading="lazy" src="/img/pulpf.jpg" alt="pulp_fiction"  />
</p>
]]></content:encoded>
    </item>
    
  </channel>
</rss>
