A 2021 novemberében, a MOME filmstúdiójában készült, 23:36 perces felvétel elérhető a YouTube-on. Előadók: Harcsa Veronika – ének, Keszég László – próza, Márkos Albert – cselló, Benkő Róbert – bőgő, Pándi Balázs – dob. Tandori Dezső verseit megzenésítette Márkos Albert.
Kezdetben volt az ének. Papírra kerülve vers lett belőle, abból idővel énekelt vers, újra. A levegő átfényesítése egy tisztább tüdő üzeneteivel. Ehhez tartozó élményünk lehet, hogy a zene is költészet, csak zongora biztosítja a verslábakat, nagybőgő a központozást. Ha tehát kortárs líránk misztikus-metafizikus alakjait vesszük számba, közülük kihagyhatatlanok a hangszálak poézisével élők. S e szépségfelelősök titkos társadalmában is kitüntetett helyet foglal el Harcsa Veronika, aki a hangját – lévén egyszerre sámán és díva – szinte hangszerként használja, jelenlétét pedig – mikor tercváltásra szorul a téridő – médiumi eréllyel bocsátja angyali esztétikák rendelkezésére.
Harcsa Veronika jazz köré szerveződő énekesi-dalszerzői életműve több műfajt magába ölel, s összművészeti ambícióval is ékes. Nemzetközi sikerei sem meglepőek. Művészeti világa az alternatív-elektronikus könnyűzenétől nép- vagy világzenei szólamokon át a kortárs operajátszásig terjed. Formációi (Harcsa Veronika Quartet, Erik Sumo Band, Bin-Jip) közül talán a gitáros Gyémánt Bálinttal alkotott duója a legismertebb; verses műsorai (Kassák, Tandori, Sziveri…) Kurtág György irodalmi adaptációival egyenrangúak. A rögtönzés öröme, az együtt alkotás játéka – így az ego feláldozása magasabb szépségek jegyében – a jazzt gyakran a misztika egyik ágává nemesíti. A dallamívek, ritmusképletek, tempóváltások ősi, afrikai emlékezete tündérvilágok futurizmusába nyit utakat. A hang misztériuma teszi, hogy elhisszük: a logosz a fény másik neve.
A Tandori-œuvre a sokfelé ágazó szabadság életműve, melynek szinte az élet is a műve. Más léptékben és hangsúlyokkal bár, de ezt Harcsa Veronika művészetére is érvényesnek gondolhatjuk, zenei megmutatkozása annyi irányban él kísérletező kíváncsisággal és kreativitással. A Tandori-projekt számos tündöklő ponttal él; ezek közül most az egyik leggyakrabban hivatkozott miniatűrt idézem (a Töredék Hamletnek lapjairól): „Némaság a hang helyett. / De a némaság mi helyett?" (Koan III.) Imreh András olvasatában (Irodalmi Magazin, 2024/1, 44.) a névelő tesz különbséget a két némaság között; Tandori önértelmezésében (A zen-lófogadás, 2001) a némaság eleve valami helyett pótléka a hangnak: „A némaság is valami helyett van."
A Harcsa Veronika-féle feldolgozás további izgalommal dúsítja a hermeneutikát, amennyiben átirattal él. A műsorban így hangzik a két sor: Némaság a hang helyett. / De a némaság helyett mi? A szórendi változtatás a jelentéstant is átrendezi, és ontológiai dimenzióba lépteti ki az eredeti paradoxont. A hang és a némaság minőségén túl egy harmadik elemet sejtet (avagy a világképi dualitást a három számmisztikájában oldaná föl), s még ezzel sem elégszik meg. Hiszen a mi kérdő névmás a kétsoros végére kerülve személyes névmásként is fölfogható; vagyis az elvont lírai bölcselkedés terébe közösségi jelenlét szivárog, a semmi alakváltozataival szembesülő költői kérdésre az együtt létezés evidenciája válaszol, a hangtalanság univerzális melankóliáját a beszédet ígérő élet (avagy az élet mint logosz) orvosolja.
Más megközelítésben: meglehet, egynehány emberi kérdés emberi szavakkal megválaszolhatatlan, de felelet helyett az egymás misztériuma mindenkor rendelkezésre áll. Arról nem is szólva, hogy ha *MI-*ként (vö. AI) dekódoljuk a versvéget, a spirituális derengésből futurisztikus alakzatok, a mesterséges intelligencia és a szingularitás léteshetőségei is előgomolyoghatnak… Érdemi adalék végül, hogy a Koan III.-at nem Harcsa Veronika énekli, hanem Keszég László olvassa föl, kétszer. Azaz a produkció főhőse e némaságról meditáló pillanatokban épp az intenzív hallgatás zónájában tartózkodik. De előtte-utána? Bűbájoló énekkel keretezi a hiány át-átvonuló alaktanát. Márpedig Harcsa Veronika hangjának nemcsak a némaságot: a csendet is elhisszük.