A transzhumanista diskurzusokkal érintkező science fiction nemcsak arra teremt módot, hogy eltöprengjünk fajunk jövőjén, hanem arra is kiváló lehetőséget kínál, hogy más megközelítésből vegyünk szemügyre olyan alapkérdéseket, mint a „mi az ember?” kérdése. Brandon Hackett (polgári nevén Markovics Botond) Isten gépei c. regényének új, 10. évfordulós, javított és újraszerkesztett kiadásánál keresve sem találunk jobb lehetőséget erre, hiszen Hackett könyve kellő reflektáltsággal kezeli a kérdést. A regény egy pontján az egyik szereplő így sóhajt fel: „A fejlődésünk túllépett az emberi fajon. Hamarosan ez a Föld is eljut erre a pontra. Én azonban szívesebben lennék inkább ember, még ha ez azzal jár is, hogy öregszem, betegségekkel küzdök, és a bolygónak csak egy kis százalékát ismerhetem meg.” Ez az alapvetően humanista felfogás akár még szimpatikus is lehet sokaknak, a kérdés azonban a továbbiakban nem az, hogy hajlandóak vagyunk-e magunk mögött hagyni az ilyen értelemben vett emberi mivoltunkat. Sokkal inkább az, hogy van-e egyáltalán olyan, hogy „emberi mivolt”.
Néhány oldallal később egy másik szereplő a következő megjegyzést teszi (és ezzel mintegy folytatja a korábban megkezdett gondolatmenetet): „Tőlem átmehetünk konyhafilozófusba is […], de amíg azon gondolkodunk, mik vagyunk, addig mindenképpen emberek.” Ez a megközelítés már nem esszencialista módon viszonyul a „mi az ember?” kérdéséhez. Mert mi van akkor, ha az embernek nincs olyan értelemben lényege, ahogyan azt a humanista tradícióban benne álló filozófusok és antropológusok gondolták? Az idézetből az olvasható ki, hogy emberré inkább az tesz bennünket, hogy folyamatosan keressük a választ arra a kérdésre, hogy mi tesz bennünket emberré. (Ez a szereplői szólam a regényben egyébként így folytatódik: „Nem a tested ember, hanem a tudatod.” Ami további kérdéseket vet fel. Pl. mi a helyzet a sérült vagy beteg emberi, vagy éppen az állati és mesterséges tudattal?)
Talán a fentiekből is látszik valamelyest, hogy milyen összetett módon láttatja a kérdést Brandon Hackett, aki ráadásul a téma különböző variációit is végigjátssza a regényt követő elbeszélésekben. Tipikus Hackett-könyv az Isten gépei… – elgondolkodtató, ugyanakkor állásfoglalásra ösztönző, szórakoztatóan olvasmányos, ugyanakkor mély gondolatisággal telített. Jó szívvel ajánlom olvasásra minden emberi és nem emberi intelligenciának.