„Nagyon is lehetséges, hogy az Ivadék a legelborzasztóbb könyv, amit valaha olvasni fogsz" – olvasható Jack Ketchum Ivadék című regényének hátlapján Robert Bloch ajánlása. Jóllehet az ilyen ajánlásokat nem árt óvatosan kezelni (még akkor is – sőt, talán különösen akkor –, ha „nagy" nevektől származnak; igen, rád gondolok, Stephen King), a reklámszöveg ezúttal nem áll távol a valóságtól. Az Ivadék valóban elborzasztó könyv, de annak, aki olvasta a szerző korábban megjelent regényeit, A szomszéd lányt és a Holt idényt, valószínűleg nem a „legelborzasztóbb". Persze az is lehet, hogy egy idő után már nehéz megállapítani a fokozatbeli különbségeket, mert – és a maga nemében ez is éppolyan borzasztó – magunk is hozzászokunk a sok szörnyűséghez.
Az Ivadék a Dead River-trilógia középső része. A cselekmény 11 évvel a Holt idény eseményei után játszódik. Bár a regény önállóan is olvasható, az előzmény ismerete – ahogyan az lenni szokott – ezúttal is hozzáad valamit az élményhez. Vannak visszatérő szereplők, helyszínek, de maga a regényszerkezet és az elbeszélésmód is ismerős lehet. A másfél oldalas epilógust leszámítva a történet ideje kb. huszonnégy óra. Az egyes fejezetek elején nem címek szerepelnek, hanem az idő múlását jelző időpontok. Az elbeszélésmód rendkívül gazdaságos: nincsenek felesleges kitérők, sem hatásvadász elemek, a dolgok nyílegyenesen haladnak az elkerülhetetlen vég felé. Az Ivadék dramaturgiai szempontból jelesre vizsgázik. A feszültséget remekül adagolja az író, a különböző cselekményszálak pedig egy idő után szépen összeérnek. A külső és a belső nézőpontok váltakoztatása révén minden szereplő gondolataiba betekintést nyerhetünk, még a vademberekébe és a pszichopata Stevenébe is (igaz, ettől még egyikük sem lesz rokonszenvesebb).
A történet a legalapvetőbb félelmeinkre alapozva a vadászat narratívája köré épül, amit a regény egy emlékezetes kicsinyítő tükör – a mosómedve levadászásának története – segítségével még inkább hangsúlyoz. A magyar regénycím ügyesen rájátszik a horror hagyományaira, de az eredeti címben megjelenő „Offspring" kifejezés további metaforikus jelentésrétegek felé is nyitottá teszi a szöveget. Figyelmet érdemel továbbá az irónia alkalmazása is. Davidnek, a jó szándékú családapának szörnyű vég jut osztályrészül, és bár sajnáljuk őt és elborzadunk attól, ami vele történik, mindezt áthatja némi irónia, hiszen Davidnek, a horrorvideójáték-iparban sikeres játéktervezőnek esélye sincs a valódi horrorral szemben.
Az Ivadék kíméletlen, feszültségtől vibráló, helyenként provokatív, sőt obszcén könyv. Pont az ilyenekre találták ki a kifejezést: zsigeri horror.