Pék Zoltán: Feljövök érted a város alól
Az egyik legkiválóbb és legfoglalkoztatottabb kortárs fordítónk, Pék Zoltán, aki – sok más jeles író mellett – Neil Gaiman, William Gibson, Paul Auster, Philip K. Dick, Douglas Coupland könyveit ültette át magyarra. A Feljövök érted a város alól (Agave, 2015) az első regénye, korábban Elbújik a fénybe (2003) címmel jelent meg novelláskötete. (2015-ben egy másik kiváló fordítónk is regénnyel debütált: Totth Benedek a Holtverseny című opussal; persze, ezzel együtt korai lenne még trendről beszélni.)
A közeljövőbe helyezett történet egyik nagy erénye a végig konzisztens, sötét, biztos kézzel megrajzolt világ megteremtése, mely a szinte felismerhetetlenségig megváltozott, horizontálisan és vertikálisan is tagolt Budapest világa. Ehhez szorosan kapcsolódik egy nagyon gondos nyelvi megformáltság, mely a mocskos, bűnös város hangulatát teremti meg. A shiftelő (üzletelő) főhőst kísérti a múlt. Gyerekként egy lelencházból szökött meg; megtanulta, hogy állandóan éber legyen, mindenhez gyanakvással közelítsen. Ő a kemény törvényen kívüli, aki tud magára vigyázni, azonban a gyerekkori megaláztatások és félelmek sebezhetővé teszik a macsó páncélt, melyen egy gyerekrablási ügy felgöngyölítése során javíthatatlan repedések keletkeznek. A szereplők leginkább a bűnváros, a Sin City figuráit hozzák: nem a „mélységükön" van a hangsúly. A szikár próza a hard-boiled krimik és noiros gibsoni cyberpunk nyelvi kimértségét is megidézi.
Pék Zoltán disztópiájában a kettészakadt Budapest elkülönülő fejlődési pályája remek ötlet, azonban az előzmények részletesebb ismertetése vagy az ország sorsát megváltoztató merénylet bővebb taglalása indokolt lett volna, s ezen a ponton felmerülhet némi hiányérzet az olvasóban. Érzékeljük, hogy sok helyen a szövegben a sejtetésnek, homálynak és az utalásnak kiemelt funkciója van, ám a történet egyes részei éppen ebből kifolyólag vázlatosak, lyukacsosak lesznek. Vég és kezdet összeér, csak közben a megtett út nem dereng.