Veres Attila: Odakint sötétebb
Veres Attila debütálása újabb bizsergést hozott a hazai spekulatív fikciós irodalomba. Veres stílusa leginkább a fanyar humorban és az apró részletek felnagyításában figyelhető meg. Mindkettő a groteszk, visszataszító vagy zaklatott hangulat árnyalására szolgál, mely több helyütt kapcsolódik az ismeretlentől való félelemhez, mely egyben megalapozza a regény darkos alapszínezetét.
A történet napjainkban játszódik egy alternatív Magyarországon, ahol 1983 februárjában ismeretlen eredetű csápos lények jelentek meg. A helyszínt Eseményterületnek keresztelték, s azóta külön megyévé tették. Az alaptörténet már az első oldalakon felvázolódik, ennek árnyalására szolgálnak később a fiktív médiaközlések, melyek a mi világunktól eltérő Magyarországot festenek le, s melynek főhőse Gábor, egy intelligens, ámde helyét a világban nem találó, passzív karakter. A regény groteszk jellegét az adja, hogy az állatok visszataszító külsejük ellenére szeretnivaló, játékos lényekként jelennek meg. Ennek ellenére ezek a kisméretű lények mégis félelmet váltanak ki az emberekből idegenségükkel.
A regény magán viseli a weird, a Lovecraft-féle kozmikus horror és a dark fantasy műfajjegyeit. A Cthulhu hívása egy olyan fiktív ősi mítoszon alapszik, melyet az emberiség nemcsak hogy nem ismer, de fel sem tudja fogni. Ezzel az elgondolással indul Lovecraft novellája, s ez a pár sor látszik kidolgozódni Veres regényének második könyvében, a dark fantasyba áthajló disztópiában is.
A Cthulhu hívásában a kéziratok és az újságkivágások a világépítést éppúgy szolgálják, mint ahogy erősítik a műfaji jelleget. Ugyanezt a szerepet tölti be Veresnél Az állatok királysága c. könyv, valamint a megannyi fiktív idézet a fejezetek elején. Ezek a pseudo-idézetek egyrészt véleményformáló szereppel bírnak, másrészt azt mutatják, miként hat a média a társadalomra, milyen következményei lehetnek az egyes faktoidoknak és hoaxoknak, s efelől olvasva nemcsak a regénybeli társadalmi felfogást, de a mi világunk médiaprodukcióit is bírálja a regény. (A műben szemelvényeket kapunk parlamenti képviselők publicisztikáiból, fiktív dalbetétből, az RTL Klub Fókusz című műsorából, különböző magyar hírességek nyilatkozataiból, református lelkész beszédéből, a Krúdy-féle Álmoskönyv felújított kiadásának szócikkéből stb.)
A médiumok azonban nemcsak az alternatív világ megteremtésének eszközeiként szolgálnak, a regényben szereplő egyéb közvetítőeszközök a fantasy oldalt erősítik. A regény fiktív közvetítő- és egyben archiváló eszköze a kristálytej, mely megőrzi az álmokat, s azokból a cellofoidák különböző információkat tudnak kinyerni. A másik közvetítőeszköz egy lemez, amelyen a múlt hangjai hallgathatóak.
A kártyaparti, amely az Esemény bekövetkezte óta tart, szintén archiváló és közvetítő médiumként szerepel a regényben. Archivál, mivel az újsághirdetések „feladóját" őrzi maga a parti, abban él, mígnem sikerül rábírnia Gábort a vele való kommunikációra. Közvetít, hiszen a tudat archetipikus kivetüléseit segíti megmutatni a játékosok partija által. Az illetőt Gábor bölényként vizionálja, ő az, aki ez idáig egyfajta „horcruxként" használta fel a kártyapartit.
A bölénytől megtudjuk, hogy a világ haldoklik. Majd a világmindenséget egy metaforában tálalva olvashatjuk, melyben a létezés egy növény, s „a mi szingularitásunk, a mi galaxisunk, a mi naprendszerünk, a mi bolygónk valahol a szár alján egy mellékág, egy felesleges kinövés, amit, ha lenne kertész, gondolkodás nélkül levágna egy metszőollóval."
Aztán valami történt, s a felesleges szárkezdeményt apró, fehér sejtek fűrészelték, így mielőtt azt a részt is elérte volna a pusztulás, levált a növényről, a sebet pedig a cellofoidák, azaz a kis csápos lények tapasztották be. Az idő azonban rohamosan fogy, így nem marad más hátra, mint hogy kezdetét vegye a végjáték, és Gábor immár aktív hősként megmentse a világot.