Ha nem tudnánk, hogy Max Brooks általában apokaliptikus témákban utazik, azt gondolhatnánk az „ösztönlények" kifejezés alapján, hogy kemény thriller vagy épp pornó született a tollából. Szerencsére, ha a cím nem is, a név és jelen esetben az alcím kötelez. Az Ösztönlények egy zseniális, világvége-közeli környezetben és helyzetben játszódó biológiai horror.
A regény sok szövegréteget mozgatva ragad meg egy természeti katasztrófát és annak hatásait egy közösségre. A fejezetek elején híres írók idézetei szerepelnek az emberi és a biológiai természetről, akadnak szövegrészletek a főhős bátyjának utólagos nyilatkozataiból és egyéb interjú- és cikkrészletek, melyek értelmezik a helyzetet. A kötet gerincét pedig a főszereplő naplója alkotja, melyet pszichiátere tanácsára kezdett írni.
A főhősnőnk (Kate Holland) zárkózott és félős. Instabil párkapcsolata ellenére úgy dönt, hogy szerelmével beköltözik az erdő közepére egy speciális, természetközeliséget hirdető közösségbe. Bár a többi erdőlakó elsőre eléggé sztereotip (öreg házaspár, vegán spirituális guru, karizmatikus népvezér, leszbikus pár nyomasztó kisgyerekkel, író-filozófus, magának való vén boszorkány), de a történet előrehaladtával olyan emlékezetes hősökké formálódnak, melyek kilépnek a felejthető sablonok kategóriájából. Emberi esendőséggel, gazdag háttérrel és múlttal, valamint markáns mániákkal rendelkező, a stresszre különféleképpen reagáló személyiségekké válnak. Érdekesség, hogy az egyik életrevaló karakter jóvoltából helyet és ingyen reklámot kapott a regényben még a vegeta is.
A csapatot egy iszapfolyam zárja el a külvilágtól. A túlélés (élelem megtermelése és beosztása, lelki terhek kezelése) mellett befigyel egy újabb veszélyforrás is, melyre a regényünk alcíme tartalmaz egy sejtelmes utalást. Bár a humora is élvezetes, a regény igazi különlegessége, hogy olyan ütősen félelmetes jeleneteket és hangulatot teremt, hogy az edzett horrorkedvelők hátán is végigfuthat helyenként a hideg.