Star Trek: Különös új világok, s01–02
„Egy jó csoda igazságból születik."
(Christopher Pike, s01e04)
Érdemes irodalomnak nemcsak az irodalmat, hanem az írott művészetet általában is tekintenünk. Így nyilvánvalóvá válhat: ahogy Aaron Sorkin (főleg Az elnök emberei dialógusaival) az ezredforduló utáni világirodalom egyik legmeghatározóbb szerzője, úgy a Star Trek szellemi atyja, Gene Roddenberry a huszadik század második felének különösen nagy hatású kreatív irodalmi szakembere. Az *ST-*franchise (sorozatok, filmek, animációs alkotások, regények, képregények, fanfictionök…) minden idők egyik legsikeresebb és legnagyobb hatású popkulturális teljesítménye. (A megkésett hazai vetítésekkel is magyarázható, hogy ismertsége és népszerűsége nálunk valószínűleg nem mérhető a *Star Wars-*kultuszhoz.)
Az eddig kétévados Star Trek: Különös új világok (Star Trek: Strange New Worlds, 2022–) legszembetűnőbb erénye, hogy a disztópiák korában mer megmaradni utópiának. Ebben – és a világépítés türelmes tágasságában is – a csaknem hatvanéves *ST-*saga kezdeteihez hű; csak épp korszerű dinamikát, vizualitást és lélektant kapcsol a történetbe. A J. J. Abrams-féle mozifilmek vagy a Star Trek: Discovery kalandközpontú történetvezetése után ismét morális dilemmák, társadalomfilozófiai kérdések és egyéni traumák alkotják a szüzsé vázát – egy csillagközi (transz)humanizmus zsinórmértékét követve, s a tudományos ismeretterjesztés derűjétől sem ódzkodva. (A wikipédiás *ST-*szócikk korrekt összefoglalásában: „A cselekmény tulajdonképpen a Star Trek: Discovery spin-off sorozataként a USS Enterprise Christopher Pike kapitány parancsnoksága alatti idejéről szól, mielőtt azt James T. Kirk átvette volna tőle. A hajó fedélzetén ekkor már ott van Spock, Uhura és Chapel nővér is. A sorozat külsőségeiben és cselekményeiben is az eredeti sorozatot idézi meg, mivel a cselekmény annak közvetlen előzményeként van tálalva.")
Az ST mindig is az intelligens crossoverek és a hibrid epikai megoldások közege volt. Legjobb változataiban nem cselekményszálai vannak, hanem cselekménymátrixa. A Különös új világok több szinten szavatol a többszörös perspektíváért:
(1) Hangulatok, látásmódok, esztétikai minőségek váltakozása (komikum és pátosz, idill és akció precíz aránya).
(2) Miliők és műfajok (társ- és alzsánerek) színpompás többirányúsága: mese, animáció, musical, katonai sci-fi, inváziós sci-fi… Idősíkok, tudati és interdimenzionális terek és alternatív valóságok egymásmellettisége… (Pl. Christine Chapel [Jess Bush] az egyik részben harctéri felcser, a másikban alkalmi musicalénekes – ahol is a tánckart a USS Enterprise legénysége alkotja.)
(3) Allúziók és hommage-ok – pl. a Gorn alakjában, mely a Jurassic Park, az Alien és a Predator idegenábrázolását keresztezi.
(4) Nézőpontváltó elbeszélésmód: részenként más szereplő kerül fókuszba (miközben az elvi főhős, Pike kapitány [Anson Mount] időről időre háttérbe húzódik), amit a kitűnő casting tesz lehetővé.
Ez az esztétikai rétegzettség, a narratív megalkotottság és a látványpoétika összetettsége más sorozatok és korábbi *ST-*szériák szándékaiból is ismerős lehet. A nyolcadik élő szereplős *ST-*sorozatban azonban – a posztmodern regiszterkeverően önreflexív belátásai után s immár a filmtechnikai megvalósítás méltó feltételei között (lásd pl. a Gorn 1967-es és 2022-es kivitelezését) – középponti szervezőelvvé válik. Ez azért lényeges, mert ily módon a legújabb *ST-*produktum a művészi színrevitel mikéntjében is megjeleníti, ami tematikusan a fő állítása: a multiverzalitás, a biodiverzitás, az értékpluralizmus eszméjét és eszményét, avagy egy multikulturális asztroglobalizmus ontológiai evidenciáit. Bonyolultan szép az ST: Különös új világok, mert a valóság is, melyet jövendöl, a szép bonyolultság jegyében áll.
Bár az *ST-*világ képzeleti horizontja a sorozat eredeti koncepciójánál fogva nem olyan – határt és tabut nem ismerően – merész, mint Iain M. Banks vagy Brandon Hackett/Markovics Botond űrepikájának xenomorfikus fantáziája, a derűlátó futurizmusnak ez az évtizedek óta csiszolódó változata mégsem kelt hiányérzetet a befogadóban. Sőt, szerencsésnek mondhatjuk magunkat: ha térhajtóművel és transzporterrel egyelőre nem rendelkezünk is, az esztétikai tapasztalat mindig készen áll, hogy olyan különös új világokba nyisson utat, melyek belső törvényszerűségei hosszú és eredményes élettel kecsegtethetnek. (Halmai Tamás)