Altered Carbon címmel a Netflixen február 2-tól indul a Richard Morgan azonos című regényéből készült sorozat, ez pedig arra ösztönzött bennünket, hogy újra kézbe vegyük a Valós halál Agave Könyvek által nemrég felújított kiadását, és megnézzük, hogy mond-e még valamit „a 2000-es évek legnépszerűbb cyberpunk regénye" (idézet a regény hátlapjáról) a mai olvasónak.
Örömmel jelenthetjük, hogy a regény az elmúlt bő másfél évtizedben semmit sem veszített az aktualitásából. Számos példát lehetne hozni ennek az állításnak az alátámasztására, mi most csak egyet említünk: a tudat digitalizálásának kérdését. Az agy: A te történeted című ismeretterjesztő könyvének „Digitális halhatatlanság" című fejezetében a neves agykutató, David Eagleman így fogalmazza meg a problémát: „mi lenne, ha találnánk valamilyen [...] módszert, hogy hozzáférjünk az agyban tárolt információhoz? Nem kellene az elhunytat visszahozni az életbe, hanem meg kellene találni annak a módját, hogy közvetlenül kiolvashassuk az adatokat. Hiszen végső soron az agy szubmikroszkopikus szerkezete tárolja minden tudásunkat és emlékünket – miért ne lehetne ezt a könyvet megfejteni és elolvasni?" Eagleman a felvetett kérdésre a következő választ adja: „Figyelembe véve a rendelkezésünkre álló számítógépes kapacitást, valószínűnek látszik, hogy egyszer majd elérkezik az az idő, amikor egy működő emberi agy teljes tartalmát átvihetjük egy számítógépbe. Nincs olyan elméleti akadály, amely kizárná, hogy ezt megtegyük. A lehetőséget azonban a realitások talaján állva kell szemlélnünk."
Richard Morgan regényében ez a tudományos alapokon nyugvó előrejelzés már valóság. Az emberi tudatot képező információhalmazt a koponyaalapba épített tudattok tárolja, amely a test halála után újraburkolható. Más szóval, ha a tudattok nem sérül, csak a test, az elhunyt kaphat egy új testet (akár szintetikusat is). Gond csupán akkor van, ha a tudattok is károsodik, mert ebben az esetben bekövetkezik a valós halál. Ha csak nem használt az illető távmentést, és mentette át az információkat egy másik tárolóba...
A noir elemekkel ragyogóan operáló regény nyomozóját, Takeshi Kovacsot éppen egy ilyen gyilkosság felderítésére kéri fel – maga az áldozat (akinek ugyan a tudattokja megsemmisült, de az utolsó 48 órát leszámítva minden adatot távmentéssel el tudott menteni). Mint látható, a sci-fi elemek nem csupán járulékos tényezői a kriminarratívának, hanem eleve meghatározzák nemcsak a nyomozást és annak módszereit, hanem magát a bűntényt is. Hát valahogy így kell eredeti sci-fi/krimi cross-overt írni!
A műfaji kérdéseken túl a regény számos izgalmas, irodalmon túli problémával is szembesíti az olvasót. Ilyen például az, hogy ha a tudat digitalizálható, akkor milyen a kapcsolat a tudat és a test között. Vajon a test csupán egyszerű burok, ahogy hivatkoznak rá, vagy ennél több? Mennyire határozza meg identitásunkat a testünk és mennyire a tudatunk? Az identitás kérdése egyébként is nagyon hangsúlyosan jelenik meg a regényben, amelyben ilyen gondolatokat olvashatunk: „Gyerekként úgy hittem, létezik egy lényegi én, valamiféle személyiségmag, amely körül a felszíni tényezők anélkül változhatnak, hogy a személyiséged lényegi része sérülne. Később beláttam, hogy ez a feltételezés csupán érzéki csalódás, és részben azoknak a metaforáknak köszönhető, amelyekkel önmagunkat definiáljuk." Vagy: „– Ki maga valójában? – kérdezte, miután a limuzin a levegőbe emelkedett. Mintha az elmúlt pár napban egy rakás ember kérdezte volna ugyanezt. Majdnem én is elkezdtem töprengeni rajta." Míg az előbbi idézetből az derül ki, hogy Morgan olvasott Nietzschét, addig az utóbbiból az, hogy remek a humora.
A Valós halál számos további izgalmas kérdést vet fel (pl. hogy milyen jogi megítélés alá esik, illetve milyen büntetést von maga után, ha egy MI követ el bűncselekményt, vagy hogy miként lehet kivédeni a tudatot támadó vírusokat stb.). Richard Morgan regénye merész vízió egy ijesztő jövőről, ahol már nem a haláltól kell a leginkább tartanunk.