Puska Veronika Vétett út című bemutatkozó urban fantasy regénye 2023-ban jelent meg a Gabo Könyvkiadó gondozásában. A regényben szándékosan fedezhetők fel folklór elemek, melyek még olvashatóbbá teszik ezt az amúgy is nagyszerű történetet. A könyv előlapján egy tojás látható, amely első látásra nem hozható kapcsolatba a Vétett út címmel. Később azonban fény derül arra is, hogy a tojásnak fontos szerepe van a történet alakulásában és végkifejletében.
A regény huszonhat – viszonylag rövidnek mondható – fejezetből áll, fejezetenként váltogatva a nézőpontokat. A cselekmény több szálon fut, két főszereplővel operál és a történet köréjük épül, de közben új karakterekkel is találkozunk. Márk és Dóra állnak a középpontban, sorsuk keresztezi egymást. A Márk által ellopott árnyék egy egész eseménysort indít el. Míg a fiú a garabonciások világában igyekszik érvényesülni, addig a hagyományokat tisztelő, közösségéből elmenekülő Dóra a tündérekkel való alkudozásban próbálja meglelni a kiutat és megmenteni a szerelmét. A két fiatal története nem fonódik össze, inkább párhuzamosan fut sok-sok érintkezési ponttal, hogy tükröt tartsanak egymásnak. Egyik árt, másik éppen gyógyítani szeretne, egyikük céltudatos, másikuk csak azt tudja, mitől menekülne, egyik ellöki kedvesét, másik ragaszkodik hozzá, egyik kezdetben nem bízik a tündérekben, a másik annál inkább… Természetesen Márk is és Dóra is sokat változik a történet során, miközben igen különböző, de egyben hasonló élményeken mennek keresztül. Azt viszont már az olvasó tiszte eldönteni, hogy melyikük járt jobban az út és a történet végén.
A történet Magyarországon, főként Budapesten játszódik, ha jól értettem, a kilencvenes években, ahol a varázsvilág meglepően aktívan működik. Az írónő nagyon ügyesen szőtte bele a folklórt a mai világ működésébe. Az iglicek – akik tündérek – kegyetlenkedéseiből is kijutott rendesen, de azért brutalitásban egyik fél sem maradt alul. A regény témája nagyon érdekes a számomra, a folklór mindig is a gyengéim közé tartozott, szeretem a népi hagyományokat, a régi meséket, főként amikben vannak boszorkányok, tündérek, beszélő erdők, mókárok és még sorolhatnám. Különösen érdekes volt számomra ezt egy nem annyira régi világ szövedékében olvasni, hogyan mosódik össze a régi az újjal, össze tud-e vajon kapcsolódni a kettő, vagy éppen tud-e együtt működni, és ha igen, akkor hogyan. A cselekmény csavaros, egy percig sem éreztem azt, hogy tudom mi lesz a történet vége, sőt még csak nem is sejtettem.
A sötét, kalandos és sokszor kegyetlen történetvezetés tökéletesen illeszkedik a szereplők karakteréhez. Nem arról szólt, hogy egy kegyetlen világban ott liheg a halál a szereplők a nyakában, majd végül minden happy és rózsaszín. Annak ellenére, hogy a végén feloldozást nem kaptam, mégsem voltam csalódott, mert úgy gondolom, hogy így kellett lennie, így volt korrekt. A történet és a téma mellett a szereplők személyisége is érdekesre sikerült. Könnyű azonosulni velük, mert mindannyian hordozunk magunkban ezekből az érzelmekből bőven, ugyanakkor hibáznak ők is, és kiderül, hogy önzőnek lenni mégiscsak emberi dolog. Illetve a tisztának tűnő tettek mögött ugyanúgy lapulhat önös érdek is, de attól még a tett nem veszít az értékéből. Kedveltem Márk „borsodi virtus"-át és a lázadó énjét, aki keresi önmagát ebben a varázslatos világban.
A szöveg minőségén érződik a hozzáértés és a gondos szerkesztés, a történet olvasmányos, jól összerakott és alaposan felépített, átgondolt. Kiváltképp szerettem a tündérek beszédét olvasni. Vörösmarty Csongor és Tündéjéhez hasonlóan itt is fel tudok fedezni egy népmesei és egy filozófiai szintet. Vajon te meddig mennél el a szerelmedért és/vagy a családodért? A saját feloldozásodért? Összegezve, számomra ez a könyv volt a 2024-es fantasy kedvenc, így bátran tudom ajánlani a folklór és az urban fantasy rajongóinak.