Megmaradni Vireninek - Brandon Hackett: Eldobható testek

Brandon Hackett (Markovics Botond) új sci-fijében a 24. században járunk, az emberiség elhagyta a Földet (kénytelen volt), a technológiai fejlődés pedig elérte azt a szintet, ahol már (látszólag) csak egyetlen leküzdendő probléma maradt: a halál. „A halál az emberiség végső ellensége" – olvashatjuk a könyv borítóján is. De mit is jelent ez pontosan? A regény Melvin Kadek letartóztatásának jelenetével kezdődik. Kadeket – aki lehetővé tette, hogy az emberiség elhagyja a Földet – azzal vádolják, hogy szándékosan tette tönkre az anyabolygót, hogy elérje célját: az emberiség exodusát a Naprendszerbe....

The House Always Wins - Philip K. Dick: Űrlottó

„Voltak előjelek. 2203 májusának elején a hírgépek izgatottan jelentették, hogy fehér varjúcsapat repült át Svédország felett. Megmagyarázhatatlan, sorozatos tüzek pusztították el a rendszer egyik fontos ipari központja, az Oiseau-Lyre Telep felét. A Marson több munkatábor közelében kis kerek kövek potyogtak az égből. Batáviában, ahol a kilenc bolygót tömörítő Föderáció Vezetősége székelt, kétfejű tehén született: biztos jele annak, hogy felfoghatatlan nagyságrendű esemény van készülőben. Ezeket a jeleket mindenki a saját elképzelései szerint értelmezte; az emberek kedvenc időtöltése volt arról spekulálni, hogy vajon mi a szándéka a természet szeszélyes erőinek....

Járvány és végjáték

A járványtematikát produktívan kiaknázó alkotások közül Stephen King Végítélet c. regényeposza a jó és a gonosz küzdelmének monumentális alkotása. Mint köztudott, a szerző művei egy rendkívül összetett utaláshálózatot alkotnak, melyben minden egyes darab elágazási pont, vagyis más King-szövegekhez kapcsolódik. (Ennek a hálózatnak a vizualizációja megtalálható az Interneten The Stephen King Universe keresőszó segítségével.) Ebben a hálózatban a Végítélet ugyanolyan funkciót tölt be, mint bármely másik regény, és első ránézésre talán meglepő, hogy mindössze néhány kapcsolattal rendelkezik (a térkép szerint legalábbis)....

Bakacsinerdő-blues

Adrian Tchaikovsky Pókfény című regényének első jelenete mindenki számára ismerős lehet, aki valaha is olvasott szerepjáték alapú fantasyt: a pókok lakta erdőbe betör egy kalandozó csapat (tagjai: egy papnő, egy tolvaj, egy mágus és két harcos – az egyikük természetesen íjász), és válogatás nélkül kaszabolni kezdi az erdő „sötét" teremtményeit. Tetteikre felhatalmazást egy prófécia szolgáltat, amely kimondja, hogy a fény harcosainak a Sötét Úr legyőzéséhez egy pókokkal teli erdőben kell megszereznie a nélkülözhetetlen segédeszközöket: az anyapók egyik méregfogát és egy térképet, amely elvezet a Sötét Úr kastélyába....

Mesék az ember(i)ségről

Az illusztrált ember – amely most új, az eredetihez hívebb címmel (a korábbi magyar fordítás címe A tetovált ember volt) és új fordításban jelent meg az Agave Könyvek kiadónál – a fenomenális Ray Bradbury második elbeszéléskötete. Bradburyn – aki idén töltené be a százat, olyan nagyszerű fickókkal egyetemben, mint Isaac Asimov, Frank Herbert és a nagyapám (néha elképzelem, ahogy ők négyen együtt kávéznak és a világ dolgairól elmélkednek; ilyenkor gondolatban csatlakozom hozzájuk) – úgy látszik, nem fog az idő....

Egy szerelem története: Beren és Lúthien

Talán közhelynek számít, de mint ismeretes, a Beren és Lúthien Tolkien egyik legszemélyesebb története A Gyűrűk Ura világából. Míg Tolkien saját életében nem adta ki a történetet (csak A hobbit és A Gyűrűk Ura jelent meg nyomtatásban), addig fia, Christopher Tolkien már megtette, elsőként A szilmarilok című kötetben. Christopher a 2000-es évek második felében úgy döntött, hogy apja hagyatékának egyes nagyobb volumenű történeteit önállóan is meg fogja jelentetni, mindezt olyan formában, hogy több különböző szövegvariánsból egy-egy koherensebb elbeszélést hozzon létre....