H. Nagy Péter legújabb könyvecskéje, a Médiaterek Lady Gaga korában trilógiát alkot ugyan a Szisztematikus káosz és a Piknik az aknamezőn c. opusokkal, de koncepcióját tekintve eltér azoktól. Homogénebb szövegfelület, az Új Szó Szalon mellékletében az utóbbi két évben megjelent írásokat tartalmazza (nem 10-12 év terméséből kialakított válogatás). Az egyes darabok sorrendje nem kötött, a témák vissza-visszatérnek, az összekötőerő Lady Gaga tevékenysége, illetve a gagaizmus alakzata. A másik két kötet tagline-ja anno így szólt: „Ennek a helyes kis könyvecskének az égvilágon semmi jelentősége sincs....

John Scalzi: Vörösingesek „– Ha vége a műsornak, akkor mindennek vége – figyelmeztette Hester. – Nem, amikor a Narratívának nincs ránk szüksége, mi akkor is létezünk." Scalzi mester regénye hadat üzen a klasszikus űroperák alibista megoldásainak, s így mindennek, ami az irányzatot és vele a sci-fit úgy általában sokáig a peremre szorította. Az áttöréshez, a ponyvajelleg elhagyásához a múlt tapasztalatai szerint elsősorban arra volt szükség, hogy maguk a szerzők kezdjék el komolyabban venni a munkájukat: ne pusztán szürreális ötletek tárháza legyen mindaz, amit tudományos fantasztikumnak hívunk; ne csak a szóösszetétel második alkotóeleme érvényesüljön, hanem az első is....

Utálom a szektákat. A vallási fanatizmust. És a vakhitet, amire épülnek. Nem vagyok vele egyedül. A True Detective című zseniális sorozat első évadában a két nyomozó belepillant egy hittérítő előadásába, közben az egyikük eltöpreng: vajon mekkora lehet itt az átlag IQ? A válasz kézenfekvő. James Warren „Jim" Jones is egy idióta vallási vezető volt a sok közül. 1978-ban a People’s Temple nevű szekta 918 tagját vette rá az öngyilkosságra. Durván az egyharmaduk gyerek volt....

Ha tanulmányt kellene írni a populáris irodalom társadalmi érzékenységéről (nem tükrözéséről, hanem problémaérzékenységéről), talán nem is lenne annyira nehéz dolgunk. A spekulatív fikció műfajtömbjébe tartozó zsánerek közül a science fiction annyira gyorsan reagál a technomediális környezetre és a természet- és a társadalomtudomány eredményeire, hogy ezt szinte fölösleges részletezni, nem is fogom. A másik alapzsáner, a horror egy picit nehezebb dió lenne, de ha mondjuk a King utáni generációra gondolunk, például Cutter műveire, akkor ez is simán működtethető....

Kim Stanley Robinson a kortárs science fiction kiemelkedő alakja. Minden egyes regényének megjelenése eseményszámba megy. Műveiről szinte csak elismerően lehet írni, komplexitásuk ellenáll a zsánerközpontú értelmezői leegyszerűsítéseknek. (A korpusz legtöbbre tartott darabja a bravúros 2312.) A szerző New York 2140 c. opusát a kritika azonnal a világépítés mértékadó teljesítményeként értékelte. Joggal. (De beszélhetnénk róla úgy is, mint olyan alkotásról, amely Beckett, Pynchon és Calvino stb. szövegeire ügyesen reflektálva eltérül a sci-fi szokványos technológiai vonulatától....

A társadalmi jelenségekre érzékeny science fiction és horror közös vívmánya az inváziós testkép. Olyan történeteknek köszönhető ez, melyekben az emberi testet megszállja például egy idegen faj, vagy mondjuk egy földi eredetű módosított biológiai szerkezet. Ez a Dolog-paradigma. Másfelől olyan korban élünk, melyben a posztbiológiai és a poszthumán testkoncepciók (melyek találkozhatnak technotest formájában) mellett nagyon erőteljesen hat az emberek látásmódjára a média által közvetített, általában valamilyen biológiai félreértésre visszavezethető testkép is....