H. Nagy Péter

Octavia E. Butler a science fiction klasszikusa. Magam azonban inkább úgy szoktam fogalmazni, hogy a nem technológiai indíttatású sci-fi mérföldköve. A regényei többségében ugyanis a tudományos gondolkodás és érvelés nem kap akkora hangsúlyt, hogy ez a címke az esetében maradéktalanul elfogadható legyen; az életműve korántsem homogén. Butler inkább – jó értelemben véve – deviáns, és ez okoz azért némi dilemmát a recepciójában. Felfigyelhetünk erre az Agave kiadónál – nemrég Kleinheincz Csilla fordításában – napvilágot látott Rokonság című regény kapcsán is....

A Selye János Egyetem Magyar Nyelv és Irodalom Tanszéke egy impozáns tanulmánykötetet készített a 70. életévét betöltő Szabó András professzor tiszteletére. A Didicisse fideliter artes című könyv szerkesztői munkálataiban kutatócsoportunkból Keserű József és H. Nagy Péter vett részt (Polgár Anikó és Lőrincz Gábor munkatársaként). A kiadvány öt blokkjából a harmadik a populáris kultúrával és a populáris irodalommal foglalkozik. A modulban szereplő írások a következők: Benyovszky Krisztián: Jelmezpróba a Baker Streeten. Etnikai sztereotípiák vizsgálata Arthur Conan Doyle Botrány Csehországban című novellájában és Petr Kopl képregény-adaptációjában; H....

A Bölcsészettudományi Kutatóközpont podcast-sorozatának Távoli galaxisok, közeli valóság: a science fiction és az űrkutatás határán című epizódjában Szabados Bettina és Szilágyi Adrienn műsor- és projektvezetők a tudomány és a fikció különböző vetületeiről, kapcsolatrendszeréről kérdezték Facskó Gábor űrfizikust és H. Nagy Péter popkultúra-kutatót. A tudománynépszerűsítő-ismeretterjesztő beszélgetés az alábbi linken érhető el: Párbeszéd a sci-firől

A Denis Villeneuve által rendezett Dűne ismét ráirányította a figyelmet a Dűne-univerzumra. Frank Herbert több mint félévszázados művét az egyik legjelentősebb sci-fi-ként tartja számon az emberi kultúra, mely tartós sikerhez nagyban hozzájárul a regényvilág egy különösen lényeges fókusza. Az első könyv 2019-es – igen tetszetős – magyar kiadásához a szerkesztő, Takács Gábor írt egy előszót, amelyben a következőképpen jelöli ki a mű helyét, miközben az említett perspektívát hangsúlyozza: „A Dűne volt az első olyan sci-fi-regény, amely a maga összetettségében igyekezett megmutatni egy bolygó ökológiáját: a világ egy hatalmas, bonyolult rendszer, amely alakítható, és bármilyen apró változás a rendszer egészére kihatással van....

2005-ben jelent meg Michael Hanlon The Science of the Hitchhiker’s Guide to the Galaxy című munkája Douglas Adams kultikus regényciklusáról (magyarul A Galaxis Útikalauz tudománya címmel jött ki az Új Polihisztor sorozatban, az Akadémiai Kiadó gondozásában, 2011-ben). Hanlon szerint „[…] a Galaxis Útikalauz minden hóbortossága ellenére valódi tudományos és technológiai kérdéseket feszeget. Douglas Adams szépen ráült az Új Kozmológia – az Ősbummok, a fekete lyukak és a Nagy Egységesítés Elméletek – érdeklődéshullámára, és ügyesen meglovagolta....

A 14. századi pestisjárvány valószínűleg a kulturális járványtan vagy járványtörténelem favoritja, mivel ez jobban rögzült a mindenkori köztudatban a többi járványhoz képest; ahogyan a nagy fajkihalási hullámok esetében nagyságrendekkel többen ismerik a dinoszauruszok eltűnésének történetét, mint a jóval nagyobb kihalási eseményeket. Ennek nyilvánvalóan kulturális okai vannak, a fekete halál 1348-as tarolása sokféle módon rögzült a kulturális emlékezetben, az irodalomtól a képzőművészeten át a várostörténetekig. A „kihalt a világ egyharmada" megállapítás (mely akár tényszerű is lehet, de nyilvánvalóan csak közelítés) nagy karriert futott be a művelődéstörténetben, tankönyvek idézik, irodalmi művekben, később filmekben szerepel, vagyis a médiagépezet által fenn- és készenlétben tartott bombasztikus alakzata a járványokról szóló diskurzusoknak....