H. Nagy Péter

A Mátrix című film 1999-es debütálása után a Mátrix-probléma azonnal berobbant a kultúra különböző szegmenseibe. Számos konferenciát rendeztek róla neves kortárs filozófusok közreműködésével, számos könyvet írtak róla különböző aspektusokból, stb., és a populáris kultúra azóta is műsoron tartja a Mátrix bizonyos fejleményeit, a dizájntól kezdve a kapszulákig. Ez a szuperprodukció – ahogy anno megjegyeztük ­– 1999-ben azért lehetett olyan népszerű, mert tökéletesen eltalált valamit az adott időszak technomediális-tapasztalati szövetéből. Míg a Mátrix világához hétköznapi, a valósághoz pedig virtuális elemeket rendelt hozzá a film látványkészlete (az utóbbi egy az egyben számítógépes szimuláció volt), ezen a megfordításon keresztül mindenki számára elérhető közelségbe került realitás és medialitás ekvivalenciájának képlete a fikción belül; miközben a készítők-befogadók világát ugyanez határozta meg: a néző a valóságot elbizonytalanító átmediatizált közegként ismerte fel újra saját technokulturális környezetét....

Egy hirtelen közbevetés: Nick Hornby High Fidelity című bestsellerének újabb magyar nyelvű kiadása Pop, csajok, satöbbi találó cím alatt 2018-ban (e sorok írásával kb. egy időben) jelent meg, a következő kijelentéssel a hátlapon: a regény „[…] ma már nyugodtan nevezhető a populáris irodalom klasszikusának […]". Ez tehát akceptálható állítás, gondolatmenetünk szempontjából azonban megjegyzendő, hogy a populáris irodalomban végbement klasszikusképződés könnyedén igazolható, hiszen a sci-finek, a fantasynek, a horrornak, de még a képregény-kultúrának is (stb....

Amikor az írás/olvasás Escher-térbe ütközik, a figyelem azonnal elmozdul a vizuális memória irányába, az Escher-teret inkább látjuk, mint értjük. Jó példa ez arra, hogy egy bevillanó kép a gondolkodásunk határaival szembesít. Bár a grafikusmester anno úgy nyilatkozott, hogy közelebb érzi magát a matematikusokhoz, mint a művészekhez, a furcsa hurok pontosan azt mutatja meg, ami logikailag nem mindig fogható fel (még ha a paradoxon egy következő szint bevonásával feloldhatónak tűnik is, például az egymást rajzoló kezeket egy harmadik kéz – a művészé – rajzolja)....

[…] Baka L. Patrik Tűz egy tükör túloldalán című nagyregénye kétségtelenül alternatív történelemként olvasható, mivel kiindulópontként az a kérdés szervezi, hogy milyen lenne a világ, ha a Római Birodalom nem bukik meg (illetve milyen lenne egy olyan világ, amely annak expanziójaként uralja a hidegháborús Európát, majd a császárság és a pápaság – összeesküvésekre épülő – küzdelmébe torkollik). Másrészt, különböző szimulációs terek csúsznak benne össze, melyek között a spekulatív fikcióból ismert művek karakterei (vagy azok módosított, nem identikus változatai) zavarják meg a sokáig elsődlegesnek tekinthető római világ működését (a szereplők anomáliáknak nevezik ezeket)....

Szabó István Zoltán (Steve) Neuromancia című könyvének fókuszában William Gibson írásai állnak. A cyberpunk küszöb az egyik legfontosabb törés vagy mutáció a sci-fi, a rétegkultúrák és a populáris irodalom kapcsolatát érintő dinamikus hálózat történetében; melyet azonban nem érthetünk meg egyetlen megközelítési útvonal felől. A szerző Gibson prózáját és esszéit Heidegger technika-fogalmával lépteti párbeszédbe, kibontja a Sprawl-trilógia technikai fejlődéssel összefüggő reflexióit; érzékenyen tárgyalja, hogy a test átprogramozása hogyan módosítja az ember fogalmát....

Szóval egyelőre szerencsés túlélők vagyunk; ahogy ez az odúban készült könyv is talán az. A Karanténkultúra: Örökség százötven darab rövid, nagyjából azonos terjedelmű fragmentumot tartalmaz, melyek anno a Facebookon voltak olvashatók mint a jövőből – azaz innen – származó poénos kvázi- vagy fiktív idézetek; majd a Karanténkultúra és járványvilág (Prae, 2020), illetve a Karanténkultúra: A folytatás (Prae, 2021) című köteteim egy-egy fejezetét képezték. (Soha nem hittem, hogy ez lehetséges lesz, mármint a közösségi médiában induló instrumentális szövegek landolása nyomtatásban; mindenesetre negyvenet tartalmazott a Járványvilág, hatvanat a Folytatás, ötven esszé pedig itt jelenik meg először printben....