„Megértettem, hogy az USA és az SZSZKSZ a Birodalom két része, ahogy azt Diocletianus császár pusztán adminisztratív célzattal felosztotta; a mélyben ez egy egység, egy értékrendszerrel. Ez az értékrendszer pedig az állam felsőbbrendűsége. Az individuum ezen a skálán mit sem számít, s akik az állam ellen fordulnak és kialakítják saját értékeiket, azok az ellenségek." (114.)
Az Agave kiadó szerencsére a Philip K. Dick életműkiadás lezárultával sem hagyja porosodni kedvenc szerzőnk műveit. Ezúttal a Szabad Albemuth Rádió újrakiadásához és ennek újraolvasásához volt szerencsém. Néhány év után elővéve a regényt, ismét mást, sok újat is adott az első találkozásunkhoz képest. Pék Zoltán átdolgozott fordítása helyenként még frappánsabb, mint az előző verzióé; Faniszló Ádám pedig ismét a témához illő, kellően fantasztikus-metaforikus borítóval örvendeztet meg minket, amely a cselekmény ismeretében többletjelentést is hordoz.
A történet 1976-ban született, de csak posztumusz jelent meg 1985-ben. Mint az eredeti cím VALISystem A is utal rá, a regény egyfajta Valis light, és Dick első kísérlete az általa az események dátuma alapján csak 2-3-74-ként emlegetett látomás- és tapasztalás-sorozatának irodalmi feldolgozására. Amikor kiadójának szerkesztői a mű nagymértékű átdolgozását javasolták, Dick félretette a kéziratot, és később a VALIS-trilógia részeként formálta újjá.
A VALIS-ba a Szabad Albemuth rádió cselekményét egy háttérben futó filmként, mise en abyme-ként építette bele (szintén VALIS címmel), amely mintegy tükrözve újrajátssza a regény központi teológiai és egzisztenciális kérdéseit. Az „albemuth" szót Dick az arab Al Behemoth-ból („a bálna") eredeztette, amely közvetett utalás a Fomalhaut csillagra – arra az égitestre, ahonnan Dick egy időben úgy hitte, hogy VALIS valóban érkezett.
Jelen kötet az Exegézis megértéséhez is fontos adalék lehet, melyben Dick saját misztikus tapasztalatait próbálta felfejteni naplószerű formában, több száz oldalon keresztül, felvetve mindenféle elméletet, valamint pro és kontra érveket felsorakoztatva élményei mondanivalóját és valóságosságát illetően.
A sztori alternatív történelmében a ‘60-as évek végén Ferris F. Fremont lesz az Egyesült Államok elnöke Lyndon B. Johnson után. A dicki konspirációk sorozata már a névadásnál elkezdődik, az ördögi figura monogramja ugyanis FFF, azaz 666, mivel az F az angol ABC 6. betűje. Így nyernek a kis dolgok is nagy jelentőséget a könyv további részében is. Fremont jellemét tekintve McCarthy és Nixon keveréke, aki egy feltételezhetően fiktív, Aramchek nevű ellenállási szervezetről terjeszt konteókat, hogy aztán a népet, jobboldali kormányzatát és persze saját magát „megvédhesse" ezektől a gonosz felforgató elemektől. Ismerős? Ugyan… Természetesen a történetben a valósággal való bárminemű egyezés csakis a véletlen műve lehet. Az egyre erőteljesebben kiépülő diktatúra farvizén azonban idővel kialakul egy valódi lázadó kör, amelynek tagjait egy földönkívüli entitás/hálózat (Valis – Végtelen Aktív Létező Intelligens Struktúra) instruálja egy földközeli műholdon keresztül. Kellően őrülten hangzik? Az is.
„Homo habitus: körkörös pályán kering, akár egy halott kődarab egy halott nap körül, lelketlenül és céltalanul, süketen a világra, éppoly vakon, mint amilyen idegen. Új ötlete soha nem támad. Az eredetiség kertjéből örökre kitiltatott." (56–57)
Na, Philről aztán tényleg sok mindent el lehet mondani, de azt biztosan nem, hogy nem voltak ötletei… Mégis, ez a kötet Dick legszemélyesebb fikciós írása, tele autobiografikus elemekkel. A metafikció betetőzéseként konkrétan az eseményeket visszaidéző egyik főszereplőként jelenik meg a történetben, és még csak nem is álnéven, mint később a VALIS-ban. De a leghajmeresztőbb mindezek kapcsán az, hogy a szöveg legszürreálisabb részei Dick saját élményein alapulnak. Az éjszakai látomások, az, hogy egy ilyen alkalom után megjósolta kisfia potenciálisan életveszélyes, de könnyen gyógyítható betegségét, a házába való betörés, sőt, még az ügynökök látogatása is mind-mind megtörtént vele a valóságban is. Így aztán azok számára, akik nem ismerik a szerző életútját, a valóság és a fikció szálai kibogozhatatlannak tűnhetnek, de a mű élvezetéhez nem is szükséges ezek felfejtése, annál inkább nem árt azonban, ha egy kicsit felfüggesztjük az irodalmi művekkel kapcsolatos általános elvárásainkat, mert elsőre meglehetősen inkoherensnek, öncélúnak vagy egyenesen zakkantnak is tűnhet, amit olvasunk, de a végére minden szépen összeáll, ha van türelmünk kivárni. Érdekesség, hogy magát a látomássorozatot és mindent, ami ezzel kapcsolatosan történt, a másik főszereplőjének, Nicholas Bradynek „ajándékozza" a kötetben, talán így igyekszik önmaga is külső szemlélőként tekinteni a történtekre. Brady feltörekvő fiatalember, aki rejtélyes éjszakai látomásoktól szenved (bár idővel inkább élvezi őket). Absztrakt minták sorozatai, különös jelképek, dodonai kinyilatkoztatások kísértik, és az ezeket sugárzó entitás akaratának feltétel nélkül aláveti magát.
Valis sugallatára családjával Los Angelesbe költözik és a Progressive Recordsnál kezd el dolgozni. Itt aztán hamarosan felkeresi Silvia Sadassa, aki korábban szerepelt már az álmában. Gyorsan összemelegednek, mert kiderül, hogy Silvia is kapcsolatban áll a műholddal, innentől pedig egyetlen céljuk, hogy olyan szublimináris üzeneteket csempésszenek a zenéikbe, amelyek elősegíthetik Fremont elnök bukását, mivel különböző jelekből arra a következtetésre jutnak, hogy Fremont valójában a kommunisták alvóügynöke, akit már gyerekkorában beszerveztek a pártba. Vajon mindez az elejétől fogva kudarcra ítélt vállalkozás lenne? Mégsem hátrálnak meg.
„– Bocs, Phil, de… miért nem tudsz normális emberekről írni, mint mások? Normális emberekről, akik normálisan érdeklődnek normális dolgok iránt. Ehelyett amelyik könyvedet csak kinyitom, egy különcöt találok valami tré állásban, aki kábítószert szed, a barátnője diliházban van, de azért ő szereti…" (62.)
Meglepően őszinte és erős önkritika ez egy olyan írótól, akinek a szépirodalmi műveit egész életében folyamatosan visszadobálták a kiadók és akinek minden bizonnyal haláláig fájt, hogy „csak" sci-fi szerzőként tartják számon. A kötetben olyan témákat pedzeget, mint a gnoszticizmus (Figyel az ég, VALIS trilógia), az isteni beavatkozás, a hatalom elnyomó természete (A Frolix-8 küldötte, Az utolsó tréfa, Csordulj könnyem, mondta a rendőr), a diktatúra és a besúgás „természetrajza" és az egyén küzdelme az intézményesített elnyomás ellen.
„Hol zsarnokság van,
mindenki szem a láncban;
belőled bűzlik, árad,
magad is zsarnokság vagy."
Fremont végül elfogatja és bebörtönzi Dicket és Brady-t, miután lelepleződnek a lemezükkel, amely a fennálló diktatúrát fenyegető tudatalatti üzeneteket hordoz. Brady-t és Silviát kivégzik, Dick pedig a történetet egy koncentrációs táborban írt beszámolóval zárja, miközben a neve alatt megjelenő, állítólag legújabb művét valójában egy szellemíró és a rezsim által jóváhagyott bértollnok írja. Ám egyszer csak hangos zene szólal meg egy kinti rádióból, amely ugyanezt a rejtett üzenetet közvetíti. Kiderül, hogy Dick és társai csupán csaliként szolgáltak: VALIS így akarta elterelni a kormány figyelmét egy sokkal népszerűbb, első vonalbeli zenekarról, amely egy jóval bejáratottabb kiadónál hasonló üzenetekkel átszőtt lemezt készült megjelentetni. Amikor Dick mindezt felismeri, és hallja, ahogy a fiatalok a dalszöveget éneklik, ráébred, hogy a megváltás talán a következő nemzedékek szívében és elméjében rejlik. A felszabaduláshoz pedig csakis a tudáson és az igazságon keresztül vezet az út.
Az utazásunk során olykor bevillannak üzenetek egy párhuzamos univerzumból, amelyben Fremont meg sem született, és képek millió másik univerzumról, ezek utalnak arra, hogy Bradyék világa a lehetséges világok egyik legrosszabbika, amelyen kozmikus jóakaróink már évszázadok óta segíteni akarnak. Az elnyomás elleni kozmikus harc ugyanis az emberi léptéknél sokkal nagyobb keretek között zajlik (vö. A kozmosz bábjai).
VALIS besugárzása révén az ellenállók homloka mögött láthatatlan plazmaentitások fészkelnek, akiket tűzfénynek neveznek. Ezek a lények halhatatlanná teszik azt, akit megszálltak, mivel az emberek halála után magukkal viszik azok lelkét a hatalmas közös tudatba. Fremont karhatalmi emberei kb. úgy képzelik el ezt a megszállást, ahogy Stephenie Meyer a Burokban megírta, ezért mindenkit fejbe lőnek, aki érintett, holott erről szó sincs. Ezek a tűzfények nem törlik ki a gazdaszemélyiséget, pusztán információt közvetítenek, követik VALIS akaratát és szükség esetén akár csodával határos módon képesek meggyógyítani a hordozó szervezetet.
A regényből filmadaptáció is készült 2010-ben, John Alan Simon rendezésében, amely cselekményében hűen követi a regényt, ez az erőssége, s egyszersmind gyengesége is, mivel újat nem ad hozzá a történethez, ami a könyvet nem ismerő nézők számára önmagában kusza és követhetetlen lehet.
Az életműben elfoglalt helyét tekintve a Szabad Albemuth rádió különleges kapocs a klasszikus társadalmi-politikai disztópiák és a kései, misztikus-gnosztikus regények között. Semmiképp sem ajánlanám első olvasmánynak Dicktől, de a haladók, illetve a VALIS trilógia kedvelői biztosan nem fognak csalódni, ha kézbe veszik.
„A bűnbeesés, gondoltam, azt jelenti, hogy elestünk a kapcsolattól ezzel a hatalmas kommunikációs hálózattal, Valis hangjával, ami az ókoriaknak Isten hangja lenne. Eredetileg mi mind, ahogy az állat mellettem, a hálózat szerves része voltunk, ami a lényegét és akaratát fejezte ki általunk. Aztán valami elromlott, és a Földön kialudtak a fények." (124.)
Talán mindannyian tehetnénk azért, hogy visszatérjenek azok a pislákoló fények. Hogy új energiák cikázzanak a hálózatokban. Ne engedjük el egymást, de hallgassuk meg. Ne hallgassunk akkor, amikor beszélni kellene. Ne engedjünk a zsarnokságnak és ne féljünk törekedni a jóra. Mert csak rajtunk múlik, hogy a Földön, vagy legalább a saját kis kertjeinkben a paradicsomot, vagy a poklot teremtjük újjá.