A viroszféra határait nem könnyű kijelölni. Carl Zimmer, a Yale Egyetem biofizikával és biokémiával foglalkozó oktatója 2021-ben felújította híres, Vírusok világa című könyvét. (Magyar változata 2022-ben jelent meg Alföldy Bendegúz fordításában, a Scolar Kiadó gondozásában – tetszetős kiadványként.) Ha azoknak kellene lelkesítő olvasmányt ajánlani, akik keveset tudnak a vírusokról, Zimmer könyve alkalmas rá, hogy betöltse az alapozó kurzus szerepét. Örömteli fejlemény ez azért is, mert olyan szakembertől tanulhatunk, aki a tudományos írás művészetére oktatja a diákjait. Hányszor, de hányszor eszünkbe jutott már ilyen esetben, hogy Richard Dawkins kommentált szöveggyűjteménye, a The Oxford Book of Modern Science Writing újabb és újabb kötetekkel bővíthető, mert ez a „műfaj" napjainkban a virágkorát éli.
Zimmer vállalkozása példaértékű abból a szempontból is, hogy ha esemény van, akkor bővíteni, korrigálni kell a koncepciót. Erről természetesen a COVID-19-ről szóló részek tanúskodhatnak; de az olvasóknak szükségtelen visszamenniük a korábbi kiadásokhoz, a Vírusok világa új verziója (is) valójában egy esszéfüzér, amelybe könnyedén beépíthetők az új eredmények. A könyv tehát úgy működik, mintha tizenkét önálló esszét olvasnánk, ám ezek összjátéka lesz alkalmas az átfogó kép kialakításához, mely magába foglalja így a viroszféra tizenkét jelenség felől megközelíthető aspektusait. Az összefüggések megpillantása, érzékelése pedig mindenkor fokozza az olvasó élményét és rendezi a tudásszerkezetét. Mindez a tárgy természetét is leképezi, hiszen a vírusok az élet kialakulásával, a bioszféra differenciálódásával ugyanúgy kapcsolatban állnak, mint a betegségek terjedésével vagy a rákkal. A komplex rendszer bemutatására alkalmas a láncszerűen punktuális, a csomópontokra fókuszáló, azokat lazán összefűző építkezés, amelynek Zimmer könyve lehetne a mintapéldája.
A Vírusok világa ezzel eléri célját, miközben számos fogódzót nyújt ahhoz, hogyan lehet elgondolni a nehezen behatárolható területeket. Erre azért is szükség van, mert a vírusok mennyisége mellett eltörpül a Föld összes egyéb élőlénye, a tulajdonságaik nem igazán érthetők meg az élő és az élettelen közé húzott éles határvonal fenntartásával. A vírusok a Föld minden élő szervezetére hatással vannak, megtalálhatók a talajban, az óceánokban és a levegőben is, ezért meglehetősen nehéz úgy tekinteni a viroszférára, mint valami olyanra, amely elszeparálható a bolygó többi részétől. Zimmer álláspontja innen nézve világos és egyre fontosabb: „Ahelyett, hogy azt vizsgálnánk, a vírusokat mi különbözteti meg az élőlényektől, talán érdemes lenne arra koncentrálnunk, hogy a vírusok és az élőlények hogyan alkotnak rendszert." (141. old.) Lényegében erről szól ez a panoráma. (H. Nagy Péter)