Volt idő, amikor ingyenes volt a science fiction. Ha utánanézünk, hogy mikor jelent meg Havas Zsigmond Az acélember című ifjúsági regénye, akkor az 1938-as évszámra bukkanunk. Ha pedig sikerül hozzájutnunk egy jó állapotban lévő példányhoz, akkor abban elvileg találnunk kellene egy kis tájékoztató cetlit. (Azért elvileg, mert nyilván a fennmaradt példányok többségéből ez kiesett, és elveszett.) A szórólapon ez olvasható: „Ezt a pompás könyvet, amelyet most a kezében tart, Tolnai Világlapja adta karácsonyi számához mellékelve az előfizetőinek díjtalanul." Ez kedves. Kiderül még erről a papírról, hogy Havas Zsigmond regénye csak az egyik ajándék, mellette egy másik könyv, illetve egy képes előjegyzési naptár az 1938-as évre is az ingyenes melléklet tartozéka. A szöveg alatt apró betűkkel ott áll a nyomdai munkálatok dátuma is: ZZZX. 937 XI. 12. Sz. Ha jól értelmezem ezt az adatsort és a fenti leírást, akkor Az acélember 1937 karácsonyán jelent meg a Tolnai Világlapja egyik decemberi számának ingyenes mellékleteként. Mivel a könyvben nincs feltüntetve a megjelenés dátuma, erre az apró kis figyelmességre, a benne lévő papírkára támaszkodhatunk a megjelenés apropóját kutatva. Havas Zsigmond akkoriban már ismert ifjúsági- és detektív-regényírónak számított, amiről a kiadvány végén szereplő reklámoldal is tanúskodik, amely „száz ragyogó mesekönyv és ifjúsági irat" címszóval ajánlja az olvasók figyelmébe a Tolnai Világlapja könyvsorozatát, melyből addigra 60 kötet jelent meg. A felsorolásban Havas Zsigmondtól három regény is szerepel: Aranyos leányszív, Mese bokréta, Galambos Ferkó, tehát Az acélember a szerző negyedik regénye a sorozatban. A könyv dizájnja is ennek megfelelően a sorozat paramétéreihez igazodik: 128 oldal színes kartonkötésben, belső illusztrációkkal ellátva (ezek jelen esetben Sebők Imre rajzai).
Az acélembert nem tartja nyilván A magyar SF krónikája (= Metagalaktika 11), melyben helyet kapott egy fontos katalógus, A tudományos-fantasztikum témakörei címmel. Ebben a 6. pont a Gólem és robot témakör, melyet feltétlenül érdemes lenne kiegészíteni (ahogyan ezt a katalógus összeállítói szorgalmazzák is) Havas Zsigmond regényével. 2018-ban Vincze Miklós a 24.hu-n a regény megjelenésének 80. évfordulójára írt egy jó kis összefoglalót a műről, amelyet az első magyar robotregényként aposztrofált (= Eljön az idő, mikor minden emberi munkát gépek fognak elvégezni). Az iniciatív daraboknak történeti jelentőségük (is) van, ezért általában a kulturális emlékezetben megőrizzük őket. „Na de térjünk vissza Az acélemberre – írja Vincze Miklós –, amit a lap ingyenes mellékleteként 1937 decemberétől 1938 tavaszáig érhettek el az olvasók. Sokan élhettek is a lehetőséggel, hiszen a lapszámok többek közt így hirdették a regényt: »[…] A modern technika varázslatos, ördöngős vívmányaiért rajongó mai ifjúságról és a mai ifjúságnak szól a regény, a robotemberről, a kincskutató varázsvesszőről és egy csapat vidám, külvárosi fickó izgalmas kalandjairól. Havas Zsigmond új ifjúsági könyve igazi kalandregény, amely azonban nemcsak szórakoztat, hanem tanít is. A felnőttet és a kisfiút egyaránt lebilincseli. (Tolnai Világlapja, 1937. december 8., p. 31.)« A történet az ajánlószöveggel ellentétben a felnőttek számára annyira talán mégsem lehetett lebilincselő, a tizenéves fiúk azonban jó eséllyel tényleg oda voltak érte – köszönhetően az abban leírt izgalmas kalandoknak, a már akkor is a fiúk álmát jelentő robotnak, illetve természetesen annak, hogy a történet nem egy ismeretlen nagyvárosban, vagy a már unalomig ismert belvárosi utcákon, hanem az elrejtett kincsekről szóló legendákkal teli Kőbányán játszódott." (24.hu, 2018. 08. 18.)
Vincze Miklós aztán arra a következtetésre jut, hogy Az acélember mai szemmel nézve is szórakoztató irodalom, és valóban: szerintem is élvezetes olvasmány ez, amelyet bátran tarthatunk a terminátor-történetek és a jáger-filmek korai rokonának. Ezzel ugyanis olyan kontextust nyerünk az olvasáshoz, amely képes felerősíteni Az acélember különböző produktív vonásait. És még valami. Míg Havas Zsigmond alkotása számos korabeli találmányt, technológiai újdonságot épít be a cselekménybe ismertetés (lényegében párbeszédes kitérők) formájában, melyeknek didaktikai funkciója nyilvánvaló, addig pár évtized múlva Zsoldos Péter A feladat (1971) és az Ellenpont (1973) című regényeiben már feltűnővé válik a robotika eredményeinek más funkciót betöltő szerepeltetése. Az utóbbiban például a plútói, a ganymedesi és a marsi robotok programjait (tehát az algoritmusokat) antropomorfizmusokkal ágyazza be a történetbe az elbeszélő, és erre folyamatosan reflektál is. A tudományos-technikai ismeretanyag nem járulékos eleme a perspektívának, nem háttérismeret, hanem a mű nyelvi, narratív és elbeszéléstechnológiai rétegének a szerves része. Másfelől a többszörösen ellenpontozó szerkezetben a tudományos haladás kérdése (és annak az „ellenpontja") szintén a regényvilág lényeges, történetalakító komponense, amely kikerülhetetlenül meghatározza a szöveg és a cselekmény témacentrumait. Egy biztos: ha Karinthy Frigyes bizonyos rövidebb írásait nem számoljuk (vö. A delejes halál anyagával), akkor elmondható, hogy Az acélember egy olyan sci-fi-típust vezetett be a magyar irodalomba ifjúsági regény formájában, amelynek nemcsak jövője volt, de hatása Zsoldos Péter művein át a kortárs irodalomig, például Markovics Botond AI-témájú alkotásainak világáig terjed. Azaz máig meghatározó eleme az ember-gép-kapcsolatra érzékeny science fiction vonulatának. A régiség ebben az esetben semmiképpen sem parciális, még ha a periférián helyezkedik is el. Érdemes tehát számon tartani és újraolvasni Az acélembert.