Kilátás a világ tetejéről. A Dream Theater az egyik legkomplexebb zenét játszó banda. Erről az is tanúskodik, hogy ez a tökéletesen egyéni hangzás (a jazzmetál és a progresszív rock ötvözete) fergetegesen szól élőben. Egy Dream Theater koncerten a zenei összhatás a CD-anyagokhoz képest is fokozódik, kimozdítva azt a – médiatechnológiailag meghatározott – beidegződést, hogy a kortárs zene elsődlegesen hangfelvétel és csak másodlagosan előadás formájában létezik. Még anno a Systematic Chaos című albumának megjelenése (2007) után a Dream Theater földkörüli turnéra indult, melyről készült egy 180 perces film (DVD-n Chaos in Motion címmel jelent meg). Ebből kiderül, hogy a koncerteken az együttes Strauss Also Sprach Zarathustrájának leghíresebb tételét játszotta el intróként. Arról a részletről van szó, amely többször felcsendül Stanley Kubrick 2001: Űrodüsszeia című kultikus filmjében, ahol ez a dallamsor az emberiség történetének kiemelkedő, evolúciós ugrással felérő, de az idegenek által rendezett pontjaihoz kötődik. Valószínűleg ez az egyik legnagyobb karriert befutott filmzenekonzerv, amelyet majd olyan alkotások is hasznosítanak, mint a Magnólia vagy a WALL·E. (Az utóbbi kongeniálisan egyébként.) A Zarathustra és a 2001: Űrodüsszeia felidézése talán azért találó, mert ez a részlet sok mindenre utal. Nemcsak arról van szó, hogy a klasszikusok újrahasznosíthatók, hanem arról is, hogy ez a zenei betét rengeteg elrugaszkodási pontot kínál. Intermediális területként tömöríti a zenei és a filmes élményt, a heroikus mozzanatot és a drámaiságot, ráadásul jól passzol a Dream kulturális imázsához. A banda Portnoy kiválása utáni albuma A Dramatic Turn Of Events címmel jelent meg 2011-ben, s az ezt követő koncertsorozat egyik állomása Budapest volt (2012. február 17-én). A show az Eredet című film zenéjének egyik gyöngyszemével kezdődött, Hans Zimmer Dream is Collapsing című kompozíciójával. Ez a felütés szintén telitalálat, hiszen a nagyzenekari mű azonnal hozzáköthető az együttes nevéhez (Álomszínház), illetve a Nolan-film megidézésén keresztül az álomakcióhoz. Mindez csak két apróbb példa a Dream és a sci-fi kapcsolatára, amely a legutóbbi albumon (A View from the Top of the World, 2021) újraszerveződött a Grammy-díjas The Alien című produkcióval. A 9 és fél perces kompozíció lényegében a banda hangszeres tudásának esszenciáját nyújtja, ritmus- és témaváltásokkal, improvizációkkal stb. A dalhoz készített videó pedig onnan nézve is érdekes, hogy a zenészeket nem látjuk, de mindvégig egy sci-fi-szcénában mozgunk, amely a dalszöveget bontja ki, és szervezi a tudományos látványelemeken keresztül történetté. (A díj mindenképpen megérdemelt volt, a koncertek folyamatos halasztódásának időszakában sem volt megállás; akárhonnan nézzük is, a Dream Theater fantasztikus.) A The Alien az emberiség interplanetáris jövőjének megfogalmazása, amelyhez az idegenség megismerése és az idegen technológia juttatja a kutatókat. „Alien, changed forever / New found world, here we are." Ugyanakkor a dal metaszinten is működik, mert ahogyan a látószög kitágul az ismeretlen felé, úgy a Dream zenei világa is óriási hangzásbeli tereket fog át, és új mintázatokat nyit a metál extrém és művészi kezelésével. Ha a szöveg, a kép és a dallam összekapcsolódik a tudatban, a befogadóban is létrejön egy erős kontamináció, melynek tartalma lényegében az a felismerés, hogy földön túli perspektívából szemlélve az idegenek mi vagyunk. (Felfedezők és nem tűzoltók.) Egy szál szöv(őd)ése az időben.
