Holdbéli tájon gázolunk. Most Cochrane-től nem a Sziklás-hegység felé megyünk, hanem ellenkező irányba. Mielőtt elérnénk Drumhellert, feltűnik a Badland. A Horseshoe Canyonnál jól látható, hogy a névadás megfelel a valóságnak. A Badland terméketlen vidék, kietlen táj, melyen az erózió az úr. Viszont ez a bolygó dinoszaurusz-csontvázainak egyik legtermékenyebb lelőhelye; ugyanis – földtörténeti, pontosabban lemeztektonikai okok miatt – Albertában volt a Jura időszakban a legnagyobb a dinoszaurusz-diverzitás. Drumheller mellett található a Royal Tyrrell Museum, a paleontológia egyik fellegvára. A Black Beauty (a sötét T-Rex-csontváz); az élet története csontokból és makettekből kirakva; a nagy fajkihalások; az evolúció folyamata; a kontinensek vándorlása; a világunk kismillió lelet bemutatásával. A múzeum gazdag anyaga többféle értelemben is kondicionálja az emlékezetet és a képzeletet. Az erővonalak találkoznak egy olyan térelemnél, amely dolgozószobának van berendezve. A polcokon használt szakkönyvek, a falon kutatási tervek, kitűzött fotók, a vitrinben kövületek, a fogason Walcott cowboykalapja – mind-mind a Burgess-pala felfedezésével kapcsolatosak. Az asztalon Stephen Jay Gould Wonderful Life – The Burgess Shale and the Nature of History című klasszikus monográfiájának egy keménykötésű példánya hever. Ez a felejthetetlen opus a kambriumi robbanásról szól, a Burgess-pala faunájáról, egy hihetetlen víz alatti világról (amelyben szinte varázsütésre komplex lények sokasága jelent meg a Földön). Anomalocaris, Sidneyia, Leanchoilia, Marella, Opabinia, Burgessia, Hallucigenia, Wiwaxia, Yohoia – és a többiek. (A kardinális jelentőségű lelőhely a Yoho Nemzeti Parkban van a Sziklás-hegység zordon csúcsai között British Columbiában.) Ebben a kisteremben egy kicsit többet időzök, mint a dinócsontvázaknál, mert az ilyen szerzőknek, mint Gould, és az ilyen könyveknek, mint a Wonderful Life köszönhető, hogy megkedveltem a tudományos irodalmat, illetve a tudománynépszerűsítő paradigmát. Megható pillanat, amelyben koncentrálódik az élet szeretete. Mindenfajta életé; régmúlt koroké. Miután bejártuk a földtörténeti időszakokat, kifelé menet a múzeum ajándékboltjában – nem tehetünk mást – megvesszük Monique Keiran Reading the Rocks című, szintén kiváló munkáját, amely az ősi Albertáról szól; a Tyrrellből egyszer sem távozunk kiadvány nélkül. A nap folyamán sokszor emlegetjük Darwint persze – akinek a jegyzetei, kézzel rajzolt ágrajza is látható volt itt régebben –, a kisfiamnak pedig megpróbáljuk elmagyarázni, hogy miképpen képzelhető el a paleontológiai kutatás, miért tarthat évekig egy-egy csontvázrészlet összeállítása. (A köztes lény, a Tiktaalik példáján keresztül pedig jól szemléltethető egy tudatos régészeti akció megtervezése.) Biztosan megért néhány lényeges szempontot belőle; tízéves korban már bőven ösztönzést kaphat ahhoz, hogy lásson valamit a természet és az evolúció működéséből, a Földet alakító globális folyamatokból. Szüksége lesz rá.
