[…] Baka L. Patrik Tűz egy tükör túloldalán című nagyregénye kétségtelenül alternatív történelemként olvasható, mivel kiindulópontként az a kérdés szervezi, hogy milyen lenne a világ, ha a Római Birodalom nem bukik meg (illetve milyen lenne egy olyan világ, amely annak expanziójaként uralja a hidegháborús Európát, majd a császárság és a pápaság – összeesküvésekre épülő – küzdelmébe torkollik). Másrészt, különböző szimulációs terek csúsznak benne össze, melyek között a spekulatív fikcióból ismert művek karakterei (vagy azok módosított, nem identikus változatai) zavarják meg a sokáig elsődlegesnek tekinthető római világ működését (a szereplők anomáliáknak nevezik ezeket). Ennek eredményeképpen a regény úgy is olvasható, hogy a valóságnak gondolt réteg beékelődik a párhuzamos univerzumok közé, illetve egy másik világba, amelyre ugyan kevesebb fény vetül, de mégiscsak – a gőz hajtotta technológia alapján – steampunk dimenzióként lehet rá tekinteni. Mindez pedig szoros kapcsolatban van a regényben kulcsszerepet betöltő videójátékkultúrával (az egyik elbeszélt játékmenetben a Római Birodalom megbukik), mely lényegében megengedhetővé teszi azt az olvasatot is, mely szerint a kiterjesztett római világ a valóságon belüli másodlagos világ, csak egy a millió közül. A római rétegbe átszivárgó – talán legfontosabb – szimulációs tér Dick műveiből lehet ismerős (Az ember a Fellegvárban, Ubik), a gőzpunk réteg pedig mintha a Gibson és Sterling közös műve (A gépezet) által megnyitott horizontra utalna. Ebben a gépszív által működtetett gyémánthajtású technológia Charles Babbage differenciálgépének továbbgondolása lehet, mely gépezet itt világok generálására alkalmas; a játékbarlang munkásainak magyar nevei viszont el is távolítják a Gibson/Sterling-féle viktoriánus közeget; mindenesetre gőzkorszakban járunk. (Az intertextuális és médiumközi viszonyok tárgyalásakor Dickre még visszatérünk.) A Tűz egy tükör túloldalán mindemellett – egy idő után – folyamatosan kérdéssé is teszi az ilyen típusú fikcióképződés működésmódját, mely eljárással a posztmodern metafikcióhoz kerül közel; ráadásul – több ponton – iróniával kezeli az így létrejövő burjánzást, reflektálva önnön alapszerkezetére is. (A történet végén még egy a digitális kultúrával és a posztmodernnel kapcsolatos plágiumvita is elkezdődik. Ez a világépítés pedig összességében – mint látható – legalább annyit köszönhet a Mátrix és a Westworld stb. típusú fikciós stratégiáknak, mint az alternatív történelmi regények sokvilág-alkalmazásának.) […] – A tanulmány A spekulatív fikció (irodalomtechnológiai) mátrixa címmel a Prae Irodalmi és Kultúratudományos Folyóirat 2025/2-es számában fog megjelenni.
