Laboda Róbert karantÉNnapló című kötetének borítóját Gyenes Gábor készítette. A címlapon és a hátlapon egy vizes ablak részlete látható belülről. Az üvegen lecsorgó vízcseppek és a pára letörlésével keletkezett folt áttetszővé teszik az anyagot, amelyen keresztül megpillanthatók a külvilág elmosódott fényei. Remek vizuális megoldás (és látásmód), ami találkozik a címben jelölt szavak jelentésárnyalataival és a kötet egyik többször visszatérő alakzatával, a bezártsággal. A kép tehát utal a karanténra, az énre és a naplóra is, amennyiben mindhárom valamilyen belső perspektívával van kapcsolatban. A borító monokróm rendjét az ÉN piros szedése töri meg, amely így hangsúlyossá teszi a karantén szóban megbúvó névmást. Ez a vizuális poén ugyanakkor a nyelv rétegzettségére tereli a figyelmet, miközben képileg és tipográfiailag módosítja az írás médiumát. (Mivel ez szlovákul nem működik [Karanténový denník], a belső tördelés le is mond róla az impresszumban, és még feltűnőbbé válik a nyelvi meghatározottság jellege.) A piros betűs ÉN szó azonban hasonlóan viselkedik, mint az ablakon átszűrődő piros fényfoltok, előtűnik és beolvad a környezetbe, aszerint, hogy olvassuk vagy nézzük a borítót. Ennek a szóródásnak mintegy textúrájaként foghatók fel a vízcseppek által befutott/berajzolt útvonalak, melyek meg is jelenítik a rendezetlenséget az ÉN látszólagos (vagy inkább részleges, időleges) nyomatékosításával ellentétben. A teljes kompozíció viszont – a függőleges tengely mentén – el is nyeli a tekintetet, amely ily módon szintén megtöbbszöröződik annak függvényében, hogy hol képes áthatolni a látványtéren, és hol tűnik el, hol olvad egybe a látvánnyal. Vagyis a tekintet visszaverődésével szemben itt egy másik játékkal találkozunk, melyet a karanténból kiugró ÉN analógiájára a könyvet szemlélő néző belülre helyezéseként (beengedéseként, a szerzői perspektívával való egybeolvasztásaként) lehetne felfogni. Ezt az értelmezést a kötet mintha alátámasztaná azzal, hogy a szerző minden naplóbejegyzése után egy keretes, kipontozott rész következik Jegyzeteim felirattal, ami lehetővé teszi, hogy az olvasó a könyvbe – szó szerint – beleírjon. Ezzel, amellett, hogy így lényegében a kötetből végtelen számú könyv állítható elő, a kiadvány alkalmassá válik mindenféle karantén alatti napló elkészítésére, melynek a fele már előre meg van írva. A karantÉNnapló ilyen értelemben a mi naplónk, amelybe egy Laboda Róbert nevű tag már beleírt. Hogy mit, azt mindenki elolvashatja a saját példányában. „A líra az ötven konzerv között is líra" – a látvány(a) az, ami változik.
