Ennek nem lesz jó vége. A Földet elpusztító üstökös (vagy kisbolygó) képe régóta benne van a pakliban. Maradjunk széttartóak, a téma amúgy is konvergál (nélkülünk is). Vajda János Az üstökös című, 1882-ben írt verse a magányossággal társította ezt az alakzatot. (A 19. században még nem tudták a csillagászok, hogy honnan származnak az üstökösök; az Oort-felhőt és a Kuiper-övet csak a 20. században fedezték fel.) A magyar költő részéről az antropomorfizmus egyszerre ön- és areferenciális. (Utóbbi például a természettudomány felől nézve.) Keményvágás. Hegedűs Orsolya A mágia szövedéke című könyvében írja, hogy Glen Cook A Fekete Sereg című kultikus fantasy regényében lényeges funkciót töltenek be a megtévesztő próféciák és jelek, melyek félreolvasásának kommentálása meghatározó eleme a narrációnak. „Ez az attitűd a későbbiekben is tetten érhető, például Holló és Vészmadár párbeszédében, amikor a keleti égbolton feltűnő üstököst fürkészik. »[Holló:] Nem vagyok odáig a jövendölésekért, Vészmadár. Nagyon babonaízük van. De ez [a Sötét Úrnő Bűbájtornya felé mutató üstökös] idegesít.«" (113. old.) Üstökös plusz fantasy kapcsán persze sokaknak valószínűleg a Trónok harca ugrik be elsőként – a sárkányok kontextusában. Majd odébb. 2021 végén/2022 elején rengetegen látták a Netflixen a Ne nézz fel! című lökött filmet. Jó páran az Armageddonnal állították párhuzamba, egy-két értelmezője pedig Lars von Trier Melankóliáját emlegette kontrasztként. (Az utóbbi megosztó volt anno, de azért a gyerek megnyugtatását a végén [a „barlangban"] ne feledjük, messze túlmutat a pusztuláson.) Milliók pedig az akkori aktuális (járvány)helyzet szempontjából tekintettek a Ne nézz fel! szituációira, például a tömegtájékoztatás elbaltázottsága, a közösségi média őrülete, a tudományhoz való ambivalens viszony, a politikai inkompetencia kinagyítása stb. alapján és ezek szatirikus ábrázolása miatt. (Joggal.) Nem is beszélve arról, hogy az üstökös „problémája" a filmben a „hiszem, ha látom" észlelés- és értelmezéshorizontjára vetül, ami allegoretikusan valóban nem áll messze a pandémia (és a klímakatasztrófa) környezetében a vírus létezése vagy nem létezése (a halálos veszély belátása vagy tagadása) körül kibontakozó hisztériától. (Diskurzustól.) És még millió mindenféle mástól. (Vö. Attól, hogy valamit nem látok közvetlenül, mondjuk, saját alkotóelemeim tetemes részét, még nagyon is létezik.) A poén persze az, hogy egyáltalán nem biztos, hogy a tükör görbe. Az emberiség ugyanis – többek szerint – 2020-tól mintha épp azt kezdte volna bizonygatni magáról, hogy megérett a pusztulásra. Az üstökös tehát (a) metafora, az emberi tényező teljesíti be az apokalipszist.
