2005-ben jelent meg Michael Hanlon The Science of the Hitchhiker’s Guide to the Galaxy című munkája Douglas Adams kultikus regényciklusáról (magyarul A Galaxis Útikalauz tudománya címmel jött ki az Új Polihisztor sorozatban, az Akadémiai Kiadó gondozásában, 2011-ben). Hanlon szerint „[…] a Galaxis Útikalauz minden hóbortossága ellenére valódi tudományos és technológiai kérdéseket feszeget. Douglas Adams szépen ráült az Új Kozmológia – az Ősbummok, a fekete lyukak és a Nagy Egységesítés Elméletek – érdeklődéshullámára, és ügyesen meglovagolta." (10. old. ford. Kovács Levente.) (Hanlon szerint Hawking könyveinek sikerét Adams regényei alapozták meg. Megfontolandó összefüggés…) Ennek köszönhetően Adams ötletei szoros kapcsolatban vannak a modern kozmológia és az elméleti fizika eredményeivel. Hanlon könyve nemcsak rámutat ezekre a párhuzamokra, de számos téma érintésével (pl. időutazás, teleportálás, párhuzamos univerzumok) egyfajta tudományos útikalauzt hoz létre, miközben nem hagyja cserben a humorérzéke sem. (Dawkins szerint Adams humora nem is érthető a tudomány ismerete nélkül. Vö. Douglas siratása.) A mű ily módon a tárgyához méltó „laza" olvasmány azoknak („stopposoknak és bámészkodóknak"), akiket érdekel az Élet, a Világmindenség meg Minden.
Douglas Adams szóban forgó alkotása tehát többféle módon is kapcsolódik a tudománynépszerűsítéshez. Ezért tekinthető jó választásnak Ódor Lajos megoldása, aki a Mindentudók kézikönyve című munkájának koncepcióját (szlovákul: 2022, magyar fordítás: 2023) Adams regényének egyik kardinális poénjára építi fel. „Az én generációm pontosan tudja – írja Ódor Lajos –, hogy a 42-es szám a válasz az élet, a világmindenség meg minden kérdésére. Legalábbis ezt állítja Douglas Adams a Galaxis útikalauz stopposoknak című könyvében. És miért van ez így? A magyarázatot maga a szerző adja meg abban az idézetben, amellyel a Bevezető kezdődik. [»A 42-es egy szép szám, amit hazavihetsz és bemutathatsz a családodnak.«] A kevésbé sci-fi ihlette válasz a következő. Amikor elgondolkodtam azon, hogy mely témákat tartom lényegesnek, arra jutottam, hogy a húsz siralmasan kevés, a száz viszont borzasztóan sok. A listámon körülbelül negyven téma szerepelt. Aztán eszembe jutott Adams, és úgy döntöttem, átveszem tőle ezt a negyvenkettőt, és ennyi témát mutatok be az olvasónak." (15. old. ford. Vályi Horváth Erika.)
A 42 téma között ilyesmik szerepelnek: globalizáció, éghajlatváltozás, elöregedő népesség, pénzmozgás, ősrobbanás, relativitáselmélet, kvantumfizika, entrópia, káosz, evolúció, genetika, gyógyászat, intelligencia, tudat, kultúra, antropológia, demokrácia, hit, etika, tolerancia, számítástechnika, technológiai forradalom, mesterséges intelligencia, agykutatás, big data, kriptográfia, véletlenek, matematika, végtelenek, fraktálgeometria, komplexitás, hálózatok, államgazdálkodás, játékelmélet, stratégiai gondolkodás, kritikus gondolkodás, gazdasági növekedés, boldogság, fittség, jövőtervezés, hibalehetőségek, siker. A felsorolásból is látható, hogy a Mindentudók kézikönyve a tudományos ismeretterjesztő irodalom multidiszciplináris változatát képviseli, amely 42, tetszőleges sorrendben olvasható témacentrumot jár körbe közérthető módon, a tudományos és a kritikus gondolkodásra, illetve az adatkezelésre helyezve a hangsúlyt. Ha ezek után a 42 valahol előbukkan, már nemcsak az Adams-féle Bölcs Elmét idézi fel, hanem arra is utal, hogy a „mindentudás" végül is, bizonyos szempontból megoldhatónak tűnik. És az a trükk az egészben, hogy erre valóban elég lehet közel félszáz fejezet, ha a cél az adatokon túli gondolkodási mechanizmus, a tanulási folyamat megvilágítása.
Érdekes párhuzam egyébként Adams és Ódor között, hogy a Galaxis Útikalauz stopposoknak olyan sci-fi, amely sci-fikből építkezik, a Mindentudók kézikönyve pedig olyan ismeretterjesztő opus, amely ismeretterjesztő könyvek foglalata. Az előbbi lényegében sci-fi-ötletek tárházát vonultatja fel (pl. (a Föld megsemmisülése, túlélők bolyongása a galaxisban, idegen kultúrák találkozása, utazás térben és időben, az univerzum lényegének felkutatása, párhuzamos világok kölcsönhatása stb.), és egyben parodizálja is azokat. Az utóbbi a tudományos irodalom legjavát felhasználó, újrarendező szemlélettechnikai bravúr, amely szoros rokonságban áll olyan jelentős könyvekkel, mint például Richard Dawkins és Jared Diamond tudományközi vállalkozásai, vagy Steven Pinker Felvilágosodás most című darabja. Az elsődleges szakmai terület szempontjából ugyanakkor releváns kontextusként említhető itt Robert J. Shiller Narratív közgazdaságtan, illetve Ha-Joon Chang Emészthető közgazdaságtan című könyve is (Ódor Lajos közgazdász). Ezeket a törekvéseket egyaránt az jellemzi, hogy megpróbálnak szembemenni a tévhitgeneráló rendszerekkel, bemutatva, milyen lehetőségeink vannak velük szemben. Jó példa mindez arra is, hogy a fentiek alapján elgondolható egy-két olyan pont, amelyeken keresztül a sci-fi és a tudományos látásmód metszi és erősíti egymást. Számomra ezt jelenti a Mindentudók kézikönyvében a 42.