Ha tanulmányt kellene írni a populáris irodalom társadalmi érzékenységéről (nem tükrözéséről, hanem problémaérzékenységéről), talán nem is lenne annyira nehéz dolgunk. A spekulatív fikció műfajtömbjébe tartozó zsánerek közül a science fiction annyira gyorsan reagál a technomediális környezetre és a természet- és a társadalomtudomány eredményeire, hogy ezt szinte fölösleges részletezni, nem is fogom. A másik alapzsáner, a horror egy picit nehezebb dió lenne, de ha mondjuk a King utáni generációra gondolunk, például Cutter műveire, akkor ez is simán működtethető. A harmadik alműfajt, az alternatív történelmi fikciót, mivel a múlt úrjrapozicionálásban érdekelt, tegyük félre, de mondjuk a retro szellemiség vagy a divergáló pontokra épülő történetmondás elképzelhetetlen a jelen nélkül. Végül marad a fantasy, ami viszont első ránézésre mintha ellenállna egy ilyen típusú megközelítésnek. De csak első ránézésre. Nézzünk egy konkrét példát.

Az Anita Blake, vámpírvadász sorozatról egy korábbi ajánlóban a következőt írtuk itt a blogon: „Míg a sorozat első darabjaiban a nyomozás, az akció, a világépítés és Anita humora kapja a főszerepet, addig a széria későbbi részeiben megváltoznak a hangsúlyok, előtérbe kerül a szex és a pornográfia (egyes szám első személyben). Ez azonban funkcionális áthelyeződés, ugyanis Anita succubussá válik, szexszel táplálkozik. Mindez pedig utat nyit a fajok közti nemi aktusok részletezésének, mely egyben leképezi a testi határok elmozdítását, amorf alakzatokba rendezését és a fantasy hibrid változatának horizontját, mely immár a legkevésbé sem lehet műfajtiszta." Nos, az bizonyos, hogy a szerelmi viszonyok terén a széria újabb és újabb meglepetésekkel szolgál, Anita újabb kapcsolatokba bonyolódik, s ezzel a látásmóddal a Hamilton-művek hadat üzennek a monogámiának.

És ez az a pont, amely minket érdekel. A Ragály című darabban ugyan a zombiüldözés és a vámpírvadászat játssza a főszerepet, van azonban benne egy fontos körülmény. Anita csapata kissé szorongva érkezik meg Micah szüleihez, attól tartanak ugyanis, hogy az édeshármasuk Nathaniellel megütközést kelt majd a konzervatív kisvárosban. Meglepődve tapasztalják azonban, hogy Micah szüleinél szintén bevált ez a „stratégia", szintén hármasban élvezik az életet az anya új szeretőjével. A regény tehát rendkívül pozitívan tárja elénk azt a családmodellt, amelynek bizony van referenciája. Az utóbbi időszakban az emberi viselkedésről megjelent könyvek közül kiemelkedik Christopher Ryan és Cacilda Jethá Hajnali szex című munkája, amely 500 oldalon nagyon meggyőzően érvel az emberi faj monogámiája ellen. Ebben szerepel a következő adat: „az úgynevezett sokszeretős családok száma vélhetően félmillióra rúg az Egyesült Államokban". Tehát a Ragályban favorizált családmodell itt van körülöttünk. Ezzel a megoldással pedig a fantasy-mű is képessé válik a társadalom élő kérdéseinek releváns közvetítésére.