A populáris kultúra és a tudomány közti kapcsolatrendszer produktív értelmezéséhez és oktatásához kiváló támpontokat nyújtanak a The Science of…-típusú könyvek. Ez a típus a tudománynépszerűsítő irodalom azon válfaja, amely nem egy tudományterületet vagy speciális eredményeket ismertet (bár azokat mozgósítja), hanem valamely népszerű alkotáshoz rendel hozzá releváns tudományos gondolatmeneteket. Így a tudomány nem önmagában áll, hanem valamelyik irodalmi mű vagy film komplexitását szemlélteti. 2016-ban jelent meg Helen Keen The Science of Game of Thrones című könyve, tehát a Trónok harcáról folyó kitágult diskurzusba is beépült a tudományos látásmód.
Helen Keen szórakoztató könyvében előkerül – természetesen – Hodor figurája is, a szerző pedig ügyesen elmagyarázza az expresszív afázia tüneteit. A neurológiai gondolatmenet ily módon érthetővé teszi Hodor agyműködését, amely valamilyen fejsérülés, stroke, daganat vagy degeneratív betegség következtében alakult ki. A szótalálási nehézség az afázia súlyosabb változatában odáig terjedhet, hogy az egyén csak valamilyen rövid megnyilatkozásra lesz képes, egyetlen szót ismételget. Oliver Sacks Az elme szeme című könyvében a következő példákat hozza erre: „Volt egy páciensem, aki a stroke-ja után semmi egyebet nem tudott mondani, csak azt, hogy »Köszönöm, mama!«, és egy másik, olasz nő, aki csak azt volt képes ismételgetni, hogy »Tutta la verita, tutta la verita«".
Hodor viselkedésének neurológiai hátterét tehát ismerjük, a sorozat talán legmeghatóbb részében viszont (6. évad 5. epizód), Bran segítségével egy időhurokba pillantva, egy konkrét eseménnyel kötődik össze a hűséges szolgáló elmeállapota. Az afáziához vezető sokk és az önfeláldozó tett átfedik egymást, amit az értelmezők úgy magyaráznak, hogy Bran visszamegy az időben és megmutatja Hodornak saját halálát. Ennek a sokknak a következtében Hodor Sacks pácienseihez hasonlóan csak egyetlen szó kimondására lesz képes, mely a halálakor kiáltott kifejezés (hold the door) csonka változata. Abszolút felejthetetlen pillanat ez a Game of Thrones megatörténetében, nem csoda, hogy újra és újra előkerül a széria kommentárjaiban.
Nézzünk körül az újságosstandon. A nyolcadik évad kísérőkiadványaként jelent meg A Hét Királyság igaz története című magazin, amely a Trónok harca végjátékához készített ideiglenes összegzés, számos adalékanyaggal (elsősorban történelmi kitérőkkel). A kiadvány végén helyet kapott egy pár oldalas blokk, mely a sorozat néhány komponensét a tudomány alapján próbálja megvilágítani (pl. a politikai kapcsolatrendszer hálózatelméleti modellje alapján kideríthető, ki tartja a kezében a szálakat). Itt kerül elő Hodor esete – igen meglepő kontextusban. Az időutazás lehetséges? című oldal ugyanis a kvantumtérelmélet egyik hallatlanul érdekfeszítő hipotézisét ismerteti, és köti össze Bran különös képességével.
A kvantumösszefonódás jelensége régóta ismert: két, valamikor egy rendszert alkotó részecske valamelyikének vizsgálata információt szolgáltat a másikról is. A hipotézis leegyszerűsítve azt mondja ki, hogy ha két összefonódott részecske egyikének forgási irányát megkötjük, akkor a másik ellentétes irányba indul el, ami úgy lehetséges, hogy az összehangolódás a múltban történik. Vagyis az elektron ahhoz a pillanathoz tér vissza, amikor összefonódott a másikkal, majd előrehalad a mérés pillanatához a jelenben. Az ún. retrokauzalitás és a Hodor-eset párhuzamba állítása megközelíthetővé tesz egy nagyon nehezen elgondolható elméletet, illetve jó példa a Trónok harca és a tudomány részleges összekapcsolására is. Nyilván készül még ilyen kívülről bevitt hurok, de ez nehezebb dió, mint egy asztalon felejtett pohár.