A science fiction keretein belül az idegenségről többféle módon gondolkodhatunk, ahogy erről Brandon Hackett Xeno c. regénye is tanúskodik.

Fizika/kozmológia. A féregjárat vagy a téridő-görbület valamilyen más extrém formája az egyetlen reményünk a gyors csillagközi utazásra, egy féregjáratokkal átszőtt univerzum képe pedig elég monumentális ahhoz, hogy még a galaktikus méreteket is meghaladjuk. A Xeno egy mesterségesen létrehozott féregjárat-hálózat, egy félelmetesen fejlett technológia szerepeltetésével kozmológiai léptékűvé alakít át egy űrkalandot, ezzel áttekinthetővé teszi a világegyetemet, de ugyanezzel a megoldással olyan helyként is felvillantja, amely emberidegen.

Biológia/kémia. Az emberiség számára alig van fontosabb a földönkívüli életnél, ám tudjuk, hogy egy idegen bolygón, tőlünk akárhány fényévnyire a kémiai-biológiai viszonyok másképpen is létrehozhattak darwini evolúcióra képes önreprodukáló rendszereket, az eltérő közeg pedig eltérő tudatokat eredményezhetett (a kommunikációt felejtsük el). A Xeno idegen fajai közötti hasadás ezt a jelenséget univerzálissá növeli, míg a kényszermigráció a fajok közötti relatív hasonlóságon alapul, a migrációt irányító és a galaktikus rendszert romboló entitások viszont ellehetetlenítik az antropomorf megközelítést, sőt a rendszert fenntartó funkció túlmutat nem csak az emberen, de a biológián is.

xeno

Társadalom/egyén. A xenofóbia egyrészt valamilyen adott társadalmi konstrukció függvénye, másrészt viszont az egyén tudatalattijával függ össze, az agy kétlépcsős modellje szerint ugyanis még a tudatosan deklarált tolerancia mögött is meghaladhatatlanul ott lapul a felszín alatt a fajgyűlölet. A Xeno földi világa, az idegenekkel együtt élő emberi szféra leképezi ezt a kettősséget, a főszereplő, a tolerancia megtestesítője ezzel párhuzamosan egy olyan utat jár be, melyben ott működik a folyamat, ahogy egy ember önmaga számára idegen döntést hoz, így maga válik önmaga számára xenóvá.

Az idegenség rétegzett megjelenítése szempontjából valószínűleg az idegen néven írt Xeno a legjelentősebb magyar sci-fi, mely az összemberi távlat miatt a migráció korszaka után is aktuális marad.