H. Nagy Péter

N. K. Jemisin Az ötödik évszak c. regénye közmegegyezésszerűen a kortárs fantasy egyik legfontosabb darabjának számít. Ez bizony egyedi hang, melyet nem csak a történetszövés és a világépítés remek megvalósítása jellemez, hanem a nyelvi és a retorikai műveletek komplex kidolgozása is. Mindez olyan stílust és hangulatszabályzó rendszert eredményez, amely nem pusztán a fantasy kliséit újítja meg, de különféle kulturális kódok reflektált közvetítésére is alkalmas. A cselekménnyel nem foglalkozom (elnézést!), csak az alapötlet egyetlen komponensét emelném ki....

Iain M. Banks: Hidrogén szonáta Banks Kultúra-regényei 25 éven keresztül tartották mozgásban az űropera műfaját. „A Kultúra civilizációs gyűjtőfogalom – írja a szerző A Kultúráról dióhéjban c. esszéjében –; hét-nyolc űrutazó humanoid faj laza szövetségét értjük alatta, amelyet nagyjából kilencezer évvel ezelőtt hoztak létre." A helyszín a mi galaxisunk, de annak egy élettel teli, fiktív változata. A Kultúrában a genetikai manipulációnak köszönhetően a humanoid alfajok számos változata jött létre, illetve kialakult a gépi intelligencia, az MI-k közössége is....

A Star Wars VII vizuális retorikája „Minden megváltozott, de semmi sem" – állapította meg a Luke Skywalkert alakító Mark Hamill a Csillagok háborúja VII: Az ébredő Erő forgatásán. Ez az egyszerű mondat jól érzékelteti az új epizód egy lényeges vonását, amely máshonnan közelítve abban ragadható meg, hogy Az ébredő Erő a (film)technikai fejlődés kiaknázása anélkül, hogy az alkotók elszakadnának a Star Wars-univerzum múltjától, pontosabban kezdetétől. Megoszlanak a vélemények abban a tekintetben, hogy a párhuzam a negyedik résszel mennyire kötött, az ismétlés mennyire identikus, mindenestre remake (ami szoros kapcsolatot jelent, és a történet azonosságát feltételezi) helyett inkább újrateatralizálásról érdemes beszélnünk....

Chris Beckett: Sötét Éden Egy kis türelmet kérek. Messziről fogom kezdeni. De persze nem a Bibliával, azt nyugodtan félretehetjük (egyelőre). Az Éden ugyanis – mint anno Lem regényében – egy bolygó. Szóval, a sci-fi episztemológiai változata azzal foglalkozik, hogy milyen lesz a világ, ha bizonyos, elsősorban technológiai feltételek teljesülnek vagy megváltoznak. (Remek példa erre Asimov zseniális Alapítvány-trilógiájában a miniatürizálás.) Másrészt, a sci-fi ontológiai változata azzal foglalkozik, hogy mi a világ, ha bizonyos, elsősorban ökológiai feltételek teljesülnek vagy megváltoznak....

Az alábbi gondolatmenet a Star Wars univerzumból az első trilógia (Baljós árnyak, A klónok támadása, A Sith-ek bosszúja) egy apró mozzanatára épül. Mégpedig a történet azon elemére, mely a klasszikus három rész egy rejtélyes és fontos elemét (a Jedik különleges képességét, az ún. Erőt) helyezi érdekes megvilágításba. Ezt a kérdést Rácz I. Péter egy erős tanulmányában már körbejárta, ezért a koncepció felvázolásakor az ő gondolatmenetét követjük. „Kiderül – írja a kiváló irodalomtörténész a Baljós árnyak kapcsán –, hogy a Jedik biológiailag determináltak, vérükben az úgynevezett midi-chlorian nagy sűrűségben található....

Amióta bizonyossá vált, hogy légüres térben semmilyen, tömeggel rendelkező test nem haladhat a fény sebességénél gyorsabban, az emberi képzeletet fokozott mértékben kezdte izgatni ez a fizikai probléma. Ebből a kontextusból kiemelhető egy „műfaj", az űropera, melynek saját létalapjával függ össze, hogy újabb és újabb verziókat találjon ki a fénysebesség áthágására. Az űropera ugyanis olyan (űr)fikció, melynek cselekménye galaktikus méretekben játszódik, ezért meg kell oldania a nagy távolságokon belüli gyors információáramlás, illetve utazás dilemmáját....