horror

„Nagyon is lehetséges, hogy az Ivadék a legelborzasztóbb könyv, amit valaha olvasni fogsz" – olvasható Jack Ketchum Ivadék című regényének hátlapján Robert Bloch ajánlása. Jóllehet az ilyen ajánlásokat nem árt óvatosan kezelni (még akkor is – sőt, talán különösen akkor –, ha „nagy" nevektől származnak; igen, rád gondolok, Stephen King), a reklámszöveg ezúttal nem áll távol a valóságtól. Az Ivadék valóban elborzasztó könyv, de annak, aki olvasta a szerző korábban megjelent regényeit, A szomszéd lányt és a Holt idényt, valószínűleg nem a „legelborzasztóbb"....

Egyes teoretikusok szerint a szépirodalom legfőbb sajátossága abban rejlik, hogy megfilmesíthetetlen. Kétségkívül gyümölcsöző lenne felfejteni, hogy e meglátás milyen előfeltevéseket rejt magában, de egy recenzió nyilván nem az a tér, amely egy ilyen összetett műveletsor végrehajtására a legalkalmasabb. Inkább csavarjunk egyet a dolgon. A horror az a műfaj, amelynek bizonyos típusai „megfilmesíthetetlenek". Persze egészen más értelemben, mint ahogy azt a fenti meglátás állítja a szépirodalomról. Másképp fogalmazva: létezik az a fajta irodalmi horror, amelyet a papír még elbír, de a vászon már nem....

Néhány évvel ezelőtt írtam egy laza esszét az Alienről, amely a xenomorphot és az idegen faj viselkedését párhuzamba állította a földi euszociális rovarok (és a vakondpatkányok) evolúciós fejleményeivel. Ez a gondolatmenet tehát – mielőtt elvérzett volna – előfeltevésként abból indult ki, hogy „Az idegenek a földi rovartársadalmakhoz hasonló rendszerben élnek, vagyis a hangyák, a méhek és a termeszek társadalma felől megközelíthető az idegenek szervezettsége is." (Alternatívák, 255. old.) Bár ezt az analógiát az esszé egy ponton túl már nem erőlteti, viszont a kezdőpontját érintetlenül hagyja, azaz nem képes módosítani saját előfeltevésein....

Tim Jamieson, a kissé életunt, elvált, leszerelt rendőrt DuPray-be viszi az útja. Hirtelen ötlettől vezérelve elvállalja a kisváros héttagú rendőrőrsének egyik alulértékelt posztját: éjszakai kopogtató lesz, akárcsak nagyapja volt hajdanán. Ellenőrzi az éjjeli órákban az ingatlanok és az utcák biztonságát. A regény elején nem is sejti, milyen fontos szerepe lesz egy kivételes gyerek, Luke Ellis megmentésében. Luke egy mindenre emlékező és felfokozott lelkiállapotban tudatával tárgyakat mozgató tizenkét éves srác. Globális zseni, akit telekinetikus képességei miatt elrabolnak....

Stephen Kingre az utóbbi időben rájárt a rúd. Fiaival írt művei és A kívülálló nem igazán ütötték meg a tőlük várható szintet. Emellett sokan arra a következtetésre jutottak, hogy a horror királya művei alapján homofób és nőgyűlölő, valamint az Oscar-díj kapcsán is kirobbant körülötte egy kisebb cirkusz. Ugyanis azt a nyilatkozatát, hogy bőrszíntől függetlenül csak a művek minőségét értékelik, páran úgy értelmezték, hogy rasszista is, mert szerinte csak a fehérek tudnak minőségi filmet csinálni....

Eddig, ha King valamelyik regényéről beszéltem vagy írtam, elismerő szavak és lelkendező szuperlatívuszok vihara kerekedett belőle. Ám mindig kellenek kivételek, hogy erősítsék a szabályt. A kívülálló cím azért is találó, mert ez a regény nem illeszkedik bele a szokott sémába, az átlag Stephen King művek jellemzői ennél nem érvényesek. A nyitánya jól sikerült, szépen felépült a feszültség, a bizonytalanság, hogy az ábrázolt személy bűnös-e vagy valóban valami fura összeesküvéssel, esetleg természetfeletti jelenséggel állunk szemben....