könyv

Stephen Kingre az utóbbi időben rájárt a rúd. Fiaival írt művei és A kívülálló nem igazán ütötték meg a tőlük várható szintet. Emellett sokan arra a következtetésre jutottak, hogy a horror királya művei alapján homofób és nőgyűlölő, valamint az Oscar-díj kapcsán is kirobbant körülötte egy kisebb cirkusz. Ugyanis azt a nyilatkozatát, hogy bőrszíntől függetlenül csak a művek minőségét értékelik, páran úgy értelmezték, hogy rasszista is, mert szerinte csak a fehérek tudnak minőségi filmet csinálni....

Eddig, ha King valamelyik regényéről beszéltem vagy írtam, elismerő szavak és lelkendező szuperlatívuszok vihara kerekedett belőle. Ám mindig kellenek kivételek, hogy erősítsék a szabályt. A kívülálló cím azért is találó, mert ez a regény nem illeszkedik bele a szokott sémába, az átlag Stephen King művek jellemzői ennél nem érvényesek. A nyitánya jól sikerült, szépen felépült a feszültség, a bizonytalanság, hogy az ábrázolt személy bűnös-e vagy valóban valami fura összeesküvéssel, esetleg természetfeletti jelenséggel állunk szemben....

H. Nagy Péter Karanténkultúra és járványvilág című könyve remek példája annak a jelenségnek, amit a szövegek különböző felületek közötti vándorlásának nevezhetünk. A könyv két részből áll: az első fele 40 darab rövid terjedelmű írást tartalmaz, amelyeket a szerző eredetileg Facebook-bejegyzésekként tett közzé a közösségi hálón 2020. március 22-e és 2020. június 15-e között. A könyv második részében pedig tizenkét olyan cikk található, amelyek eredetileg szintén az interneten – a Trafik.sk-n, az 1749 Online Világirodalmi Magazinban, a Dunszt....

Képzeld el, hogy a világ egy ház, számtalan csarnokkal, udvarral, ablakokkal, szobrokkal, madarakkal; az alsó szintet víz árasztja el (dagálykor a középső szintet is), a felső szinten pedig néha felhőfoszlányokba botlik az ember. Ebben a házban nincsenek bútorok, székek vagy asztalok, sőt semmi olyan, amit hagyományos értelemben berendezésnek lehetne nevezni. Nincsenek itt intézmények sem: nincs egyetem, rendőrség, kórház stb. Különös ház (különös világ) ez; mindössze ketten lakják: Piranesi és a Másik....

Brandon Hackett (Markovics Botond) új sci-fijében a 24. században járunk, az emberiség elhagyta a Földet (kénytelen volt), a technológiai fejlődés pedig elérte azt a szintet, ahol már (látszólag) csak egyetlen leküzdendő probléma maradt: a halál. „A halál az emberiség végső ellensége" – olvashatjuk a könyv borítóján is. De mit is jelent ez pontosan? A regény Melvin Kadek letartóztatásának jelenetével kezdődik. Kadeket – aki lehetővé tette, hogy az emberiség elhagyja a Földet – azzal vádolják, hogy szándékosan tette tönkre az anyabolygót, hogy elérje célját: az emberiség exodusát a Naprendszerbe....

„Voltak előjelek. 2203 májusának elején a hírgépek izgatottan jelentették, hogy fehér varjúcsapat repült át Svédország felett. Megmagyarázhatatlan, sorozatos tüzek pusztították el a rendszer egyik fontos ipari központja, az Oiseau-Lyre Telep felét. A Marson több munkatábor közelében kis kerek kövek potyogtak az égből. Batáviában, ahol a kilenc bolygót tömörítő Föderáció Vezetősége székelt, kétfejű tehén született: biztos jele annak, hogy felfoghatatlan nagyságrendű esemény van készülőben. Ezeket a jeleket mindenki a saját elképzelései szerint értelmezte; az emberek kedvenc időtöltése volt arról spekulálni, hogy vajon mi a szándéka a természet szeszélyes erőinek....