könyv

Kim Stanley Robinson 2312 című regénye a science fiction egyik legnagyobb pillanata. Többszöri újraolvasásra is hallatlanul jól működik. Sőt, a cselekményt megakasztó listák, kivonatok és úgynevezett kvantumséták funkciója az újraolvasás során érvényesül igazán; mivel a mozaik elemeinek rakosgatása a műegész tudatában és egyben halasztódó távlatában lesz igazán élvezetes. A megszakítást jelentő szövegrészek fragmentumok, melyek optikai értelemben is átrendezik a regényfelületet: a listák szimpla kifejezéseket, a kivonatok szintaktikailag befejezetlen részleteket, a kvantumséták pedig pixelszerű, hézagos narratív elemeket tartalmaznak....

A tudomány mai álláspontja, illetve a tudósok többsége szerint az emberiség jövője a világűrben van. A Föld a kimerülés jeleit mutatja (pl. globális felmelegedés, fajkihalás stb.), és ha ez így megy tovább, a helyzet könnyen tarthatatlanná válik. Az emberiségnek új bolygó után kell néznie. De ha túléljük is a közeljövőt, hosszabb távon mindenképpen számolni kell a Naprendszer és a Föld pusztulásával; bár ki tudja, lesz-e akkor (úgy négy és fél milliárd év múlva) egyáltalán emberi faj....

H. Nagy Péter legújabb könyvecskéje, a Médiaterek Lady Gaga korában trilógiát alkot ugyan a Szisztematikus káosz és a Piknik az aknamezőn c. opusokkal, de koncepcióját tekintve eltér azoktól. Homogénebb szövegfelület, az Új Szó Szalon mellékletében az utóbbi két évben megjelent írásokat tartalmazza (nem 10-12 év terméséből kialakított válogatás). Az egyes darabok sorrendje nem kötött, a témák vissza-visszatérnek, az összekötőerő Lady Gaga tevékenysége, illetve a gagaizmus alakzata. A másik két kötet tagline-ja anno így szólt: „Ennek a helyes kis könyvecskének az égvilágon semmi jelentősége sincs....

John Scalzi: Vörösingesek „– Ha vége a műsornak, akkor mindennek vége – figyelmeztette Hester. – Nem, amikor a Narratívának nincs ránk szüksége, mi akkor is létezünk." Scalzi mester regénye hadat üzen a klasszikus űroperák alibista megoldásainak, s így mindennek, ami az irányzatot és vele a sci-fit úgy általában sokáig a peremre szorította. Az áttöréshez, a ponyvajelleg elhagyásához a múlt tapasztalatai szerint elsősorban arra volt szükség, hogy maguk a szerzők kezdjék el komolyabban venni a munkájukat: ne pusztán szürreális ötletek tárháza legyen mindaz, amit tudományos fantasztikumnak hívunk; ne csak a szóösszetétel második alkotóeleme érvényesüljön, hanem az első is....

Utálom a szektákat. A vallási fanatizmust. És a vakhitet, amire épülnek. Nem vagyok vele egyedül. A True Detective című zseniális sorozat első évadában a két nyomozó belepillant egy hittérítő előadásába, közben az egyikük eltöpreng: vajon mekkora lehet itt az átlag IQ? A válasz kézenfekvő. James Warren „Jim" Jones is egy idióta vallási vezető volt a sok közül. 1978-ban a People’s Temple nevű szekta 918 tagját vette rá az öngyilkosságra. Durván az egyharmaduk gyerek volt....

Ha tanulmányt kellene írni a populáris irodalom társadalmi érzékenységéről (nem tükrözéséről, hanem problémaérzékenységéről), talán nem is lenne annyira nehéz dolgunk. A spekulatív fikció műfajtömbjébe tartozó zsánerek közül a science fiction annyira gyorsan reagál a technomediális környezetre és a természet- és a társadalomtudomány eredményeire, hogy ezt szinte fölösleges részletezni, nem is fogom. A másik alapzsáner, a horror egy picit nehezebb dió lenne, de ha mondjuk a King utáni generációra gondolunk, például Cutter műveire, akkor ez is simán működtethető....