Veres Attila novelláskötete a 2018-as Ünnepi Könyvhét alkalmával jelent meg. A kötet tizenöt novellát tartalmaz, melyek mindegyikét a weird irodalom szeleteiként érdemes fogyasztani. Három fejezet 5-5-5 szöveget tartalmaz. Az egyes fejezetek címe Testetlen-lelketlen, Éjszakai bőr, Nulla óra nulla perc. A kötet végén Veres Neil Gaimanhoz hasonlóan a novellák keletkezésének háttértörténeteiről is beszámol az arra kíváncsi rajongók számára. A Pornó éjfél után az első a sorban, bár mind közül a legrégebben íródott....

China Miéville A város és a város között című regénye remek példája annak, hogy egy jól kitalált konstrukciós elv háttérbe szoríthatja a műfaji kérdéseket. Ez a megközelítési útvonal nem azt jelenti, hogy az utóbbiak érvénytelenek lennének, hanem azt, hogy bizonyos esetekben érdemes másból kiindulnunk, és ideiglenesen késleltethetjük a műfaji eredetű megfeleltetéseket. Miéville művében innen nézve nem feltétlenül, vagy nem csak maga a nyomozás, a krimiszál, hanem annak helyszíne és topográfiája alapozza meg az olvasói figyelem fenntartását....

Valamiért azt gondolom (persze ez csak megérzés; statisztika nem áll a rendelkezésemre), hogy Ray Bradburyt magyarul kevesebben olvasnak, mint kellene. Pedig az Agave Könyvek rendületlenül szállítja az újabb és újabb zseniális Bradbury-köteteket, nemrég például a mester horrornovelláit tartalmazó 1955-ös Októberi vidéket. Horrort írok, pedig Bradbury igazából kategorizálhatatlan, vagy még pontosabban: minden kategória felett áll. A könyv impresszumában az áll: „Műfaj: szépirodalom". Maradjunk hát ennél. A tizenkilenc novellát és egy rendhagyó előszót tartalmazó kötet minden írása tartogat felfedeznivalót az olvasó számára....

Ken Liu novelláin keresztül megközelíthető (egy bizonyos pontig), hogy mit jelent a transzkulturális gondolkodás. Az egyszerre több kultúrában (pl. földi és idegen, kínai és amerikai, reális és fantasztikus stb.) íródó történetek ugyanis felvetnek egy sajátos kérdést, amely a különböző kódok (vagy adatkezelési technikák) szétkapcsolása mentén körvonalazódik. Ez a látszólag egyszerű, de megkerülhetetlen kérdés így hangzik: Mi különbözteti meg a kultúrát az emberitől? A minden kultúrában egyszerre íródó történetek viszont (ilyenek pl....

Richard Shusterman Pragmatista esztétika c. gondolatmenetében szerepel egy izgalmas szembeállítás: „túl korai lenne levonni azt a következtetést, hogy a populáris művészet egyetlen klasszikusa sem fog fennmaradni az esztétikai élvezetek tárgyaként. Könnyebb elképzelni, hogy egyesek megmaradnak, mint azt elhinni, hogy manapság is sokan olvassák Homéroszt puszta kedvtelésből." Ez a Homéroszra vonatkozó valószínűtlenség mondjuk Thomas A. Szlezák Homérosz c. könyvének fényében azért valamelyest árnyalható, ugyanakkor érdekes módon összefügghet a populáris irodalom egy korszakos tendenciájával....

Korunk egyik előfeltevése, hogy a jelen valójában a múltbeli történelem frissítése, azaz folyamatos újjászületés. A retro ugyanakkor nem egyenlő az ún. múmiakomplexussal, a mulandó konzerválásának vágyával. Olykor az új ötvözet nem helyezhető vissza automatikusan a felidézett időszakba. Ha a másféleségen legalább akkora hangsúly van, mint az azonosságon, akkor az idő különbségtermelő játéka megkettőzi a világot, és nyilvánvalóvá teszi, hogy a kulturális valóság nem teljesen az, aminek gondoltuk. Jóval képlékenyebb. A retro olyan komplex látásmód is lehet, amely túlmutat az egyszerű divathullámon és a kulturális élősködésen....