film

Nem dúskálunk kosztümös ifjúsági filmekben, az Enola Holmes (2020) már csak ezért is figyelemre méltó alkotás. Példaként arra, hogy vulgáris beszéd és súlyosabban korhatáros jelenetek nélkül is komponálható érvényes kalandmű.^*^ Mert bár a hivatalos besorolás angol–amerikai misztikus filmre, filmdrámára tesz ajánlatot, a Nancy Springer regénysorozatát (The Enola Holmes Mysteries) alapul vevő opusz, mely az ikonikus detektív húgát emeli főszerepbe, inkább szól a családi/ifjúsági filmek kedvelőinek, mint a skandináv krimik vagy a Tarantino-paradigma rajongóinak....

(Az írás enyhén spoileres.) Két idősíkon kibontakozó emancipációs dráma, romantikus vígjátéki derűvel: az amerikai kosztümös-családfilmes mozihagyomány finom ízléssel vászonra vitt darabja a Kisasszonyok (Little Women, 2019). Louisa May Alcott (1832–1888) önéletrajzi ihletettségű regényének nem ez az első mozgóképes feldolgozása, de alighanem az eddigi legsikerültebb adaptáció született meg – köszönhetően elsősorban a rendező, Greta Gerwig és a szereplőgárda (Meryl Streeptől Timothée Chalametig) tehetségének. Utóbbiak közül kiemelkedik, s nem pusztán Josephine March írói-elbeszélői státuszából következően, Saoirse Ronan, aki nemzedékének egyik legtehetségesebb, legsokoldalúbb színésze (olyan különböző zsánerű alkotásokkal, mint a Hanna – Gyilkos természet, A burok, A Grand Budapest Hotel, a Brooklyn vagy a Lady Bird)....

Ha valaki popkultúra-kutatással foglalkozik, előbb-utóbb ír egy könyvet vagy hosszabb tanulmányt Marilyn Monroe-ról. Ezért Charles Casillo munkája kapcsán joggal tehető fel a kérdés, hogy ez a vállalkozás az egyik esetleges, ikszedik klón lenne ezek közül, vagy pedig éppen az, amelyiket feltétlenül el kell olvasnod. Nos, erre a kérdésre a válasz nem is olyan egyszerű, mert feltételezi egy rendkívül szerteágazó kontextus ismeretét, és mintha feltételezné azt is, hogy valamilyen formában, de birtokában vagyunk a róla szóló kismillió elbeszéléstől függetlenül Marilyn Monroe komplett életpályájának....

Richard Kelly első alkotása, a Donnie Darko 2001. elején debütált, és bizonyos körökben (elsősorban a spekulatív fikció reflektált fogyasztóiról van szó) azóta is emlegetik, mint olyan filmet, amely fogas kérdésekkel szembesíti a befogadót; ezt azonban egyfajta irigylésre méltó könnyedséggel és játékossággal tálalja. Érdemes felidézni néhány mondat erejéig ezt a látásmódot – 20 év elteltével is. A nézők többsége első megtekintés után időutazásos történetnek tartja a Donnie Darkót (melyre a Hawking-féle elméleti háttér felvonultatása okot is adhat)....

(Az írás néhány ponton spoileres.) Western? Road movie? Filmdráma? Műfajok aggályos egyensúlyát valósítja meg A kapitány küldetése, ez a klasszikus vizuális esztétikával elbeszélt, végső lényegében igen egyszerű történet. Texas, 1870. A hírfelolvasóként utazgató Jefferson Kyle Kiddre – akit a polgárháborúban a déliek oldalán soroztak be – váratlan feladatot rónak a felbolydult körülmények: egy hányatott életű kislányt kell biztonságban hazajuttatnia. Tom Hanks karaktere, mint annyi filmjében már, ezúttal is morális origót jelöl....

Korunk egyik előfeltevése, hogy a jelen valójában a múltbeli történelem frissítése, azaz folyamatos újjászületés. A retro ugyanakkor nem egyenlő az ún. múmiakomplexussal, a mulandó konzerválásának vágyával. Olykor az új ötvözet nem helyezhető vissza automatikusan a felidézett időszakba. Ha a másféleségen legalább akkora hangsúly van, mint az azonosságon, akkor az idő különbségtermelő játéka megkettőzi a világot, és nyilvánvalóvá teszi, hogy a kulturális valóság nem teljesen az, aminek gondoltuk. Jóval képlékenyebb. A retro olyan komplex látásmód is lehet, amely túlmutat az egyszerű divathullámon és a kulturális élősködésen....