film

Ha vetünk egy futó pillantást a Lady Gaga-jelenségre, világossá válik, miről van szó. Vizsgálhatjuk akár külön-külön is G számait, dalszövegeit, klipjeit, filmszerepeit, fellépéseit, nevét, identitását, ruháit, maszkjait, performanszait, gesztusait, testképét, nemét, parókáit, interjúit, politikáját, fikcióit, színpadát és így tovább, de ezek együttese olyan lezáratlan összképhez vezet, mely túlmutat a részek összegén. Ennek a játéktérnek az elemei, képsorai külön-külön is élvezhetőek, bármelyik ideiglenes centrumként – és performatív identitásként – funkcionálhat, együttesük azonban a Gaga-jelenség kaleidoszkópszerű aspektusára, tudatos működtetésére világít rá, mely éppen a stabilitásnak szegül ellen....

Egy hirtelen közbevetés: Nick Hornby High Fidelity című bestsellerének újabb magyar nyelvű kiadása Pop, csajok, satöbbi találó cím alatt 2018-ban (e sorok írásával kb. egy időben) jelent meg, a következő kijelentéssel a hátlapon: a regény „[…] ma már nyugodtan nevezhető a populáris irodalom klasszikusának […]". Ez tehát akceptálható állítás, gondolatmenetünk szempontjából azonban megjegyzendő, hogy a populáris irodalomban végbement klasszikusképződés könnyedén igazolható, hiszen a sci-finek, a fantasynek, a horrornak, de még a képregény-kultúrának is (stb....

Ennek nem lesz jó vége. A Földet elpusztító üstökös (vagy kisbolygó) képe régóta benne van a pakliban. Maradjunk széttartóak, a téma amúgy is konvergál (nélkülünk is). Vajda János Az üstökös című, 1882-ben írt verse a magányossággal társította ezt az alakzatot. (A 19. században még nem tudták a csillagászok, hogy honnan származnak az üstökösök; az Oort-felhőt és a Kuiper-övet csak a 20. században fedezték fel.) A magyar költő részéről az antropomorfizmus egyszerre ön- és areferenciális....

A Denis Villeneuve által rendezett Dűne ismét ráirányította a figyelmet a Dűne-univerzumra. Frank Herbert több mint félévszázados művét az egyik legjelentősebb sci-fi-ként tartja számon az emberi kultúra, mely tartós sikerhez nagyban hozzájárul a regényvilág egy különösen lényeges fókusza. Az első könyv 2019-es – igen tetszetős – magyar kiadásához a szerkesztő, Takács Gábor írt egy előszót, amelyben a következőképpen jelöli ki a mű helyét, miközben az említett perspektívát hangsúlyozza: „A Dűne volt az első olyan sci-fi-regény, amely a maga összetettségében igyekezett megmutatni egy bolygó ökológiáját: a világ egy hatalmas, bonyolult rendszer, amely alakítható, és bármilyen apró változás a rendszer egészére kihatással van....

A nézőket és a kritikusokat is megosztotta a Barátnőt felveszünk (No Hard Feelings, 2023). Az eredetinél könnyedebb magyar cím már hangulatában is a kétezres években népszerű, altesti ügyletekre fókuszáló, beavató jellegű tinivígjáték ígéretét hordozza. De legkésőbb a film felénél a leggyanútlanabb befogadó is ráeszmélhet: a narratíva meglehetős reflektáltsággal lépteti ki magát az *Amerikai pite-*paradigmából, s foglal teret saját korában. Ez a hivatalosan vígjátékként meghirdetett alkotás sokkal inkább a dramedy jellemzőit viseli magán....

Néhány évvel ezelőtt írtam egy laza esszét az Alienről, amely a xenomorphot és az idegen faj viselkedését párhuzamba állította a földi euszociális rovarok (és a vakondpatkányok) evolúciós fejleményeivel. Ez a gondolatmenet tehát – mielőtt elvérzett volna – előfeltevésként abból indult ki, hogy „Az idegenek a földi rovartársadalmakhoz hasonló rendszerben élnek, vagyis a hangyák, a méhek és a termeszek társadalma felől megközelíthető az idegenek szervezettsége is." (Alternatívák, 255. old.) Bár ezt az analógiát az esszé egy ponton túl már nem erőlteti, viszont a kezdőpontját érintetlenül hagyja, azaz nem képes módosítani saját előfeltevésein....