könyv

„Itt fekszem, körülöttem embertársaim néma teste, gondolta keserűen, és az agyam csak mondja a magáét, mintha még mindig az egyetemen lennék és nehézfejű elsősöknek magyaráznék. A testem itt van, de az elmém… talán az az ember központi problémája, hogy sosincs ott, ahol éppen van, hanem ott van, ahonnan jön vagy ahová megy. Ezért aztán akkor sem vagyok teljesen egyedül, amikor magam vagyok. És amikor mással vagyok, nem vagyok teljesen vele sem....

A viroszféra határait nem könnyű kijelölni. Carl Zimmer, a Yale Egyetem biofizikával és biokémiával foglalkozó oktatója 2021-ben felújította híres, Vírusok világa című könyvét. (Magyar változata 2022-ben jelent meg Alföldy Bendegúz fordításában, a Scolar Kiadó gondozásában – tetszetős kiadványként.) Ha azoknak kellene lelkesítő olvasmányt ajánlani, akik keveset tudnak a vírusokról, Zimmer könyve alkalmas rá, hogy betöltse az alapozó kurzus szerepét. Örömteli fejlemény ez azért is, mert olyan szakembertől tanulhatunk, aki a tudományos írás művészetére oktatja a diákjait....

A monstrumok elemzése önálló tudományággá vált a kultúrakutatáson belül, amely a fordulat előtt – Freud „kísérteties", Jung „archetípus" és Kristeva „tisztátalan" fogalmaira alapozva – pszichológiai terekben mozgott, a szörnyeket kivetülésekként és metaforákként kezelve. J. J. Cohen 1996-ban megjelent Monster Culture című írásában azonban rámutatott, hogy a szörnyek hibridizációs technológia eredményei, melyek a különféle kategóriáink határait jelzik. A monstrumkutatás fordulat utáni módszertanát és kérdésirányait a Limpár Ildikó által szerkesztett Rémesen népszerű című tanulmánykötet is hozzáférhetővé tette és demonstrálta (magyar nyelven tán először; 2021-ben)....

„Ő a hatalom lehetőségét látta; horog volt, ami beleakadt az oldalába, és a sebből a vágyakozás vére ömlött." (83.) Megint eltelt egy év – jól, rosszul, de mindenképp eseménydúsan –, és a SF köntösébe bújtatott, akár ötven-hatvan évvel ezelőtti figyelmeztetések sajnos továbbra sem vesztették el aktualitásukat, sőt, talán most, az ukrán háborúval a szomszédunkban erősebben világítanak azok a felemelt mutatóujjak a világ eseményhorizontján, mint az elmúlt boldog békeidőkben. Az Agave kiadó szerencsére továbbra is gondoskodik róla, hogy ezek a történetek el is jussanak az olvasókhoz, így aztán 2023-ban is megkapjuk a megszokott Philip K....

Déjà vu. Déjà su. Déjà vécu – hangzik el V. E. Schwab Addie LaRue láthatatlan élete című regényében, utalva arra, hogy a főszereplő folyamatosan olyan helyzetekbe kerül, amelyeket korábban már látott, megismert, illetve átélt. Az olvasó mindezt egy „déjà lu”-vel is kiegészítheti, hiszen az alapötletet (alku az ördöggel) már máshol is olvashatta. Ez azonban nem feltétlenül von le az olvasás élvezeti értékéből, hiszen az írónő a fausti történetet új szempontból meséli újra....

Néhány évvel ezelőtt írtam egy laza esszét az Alienről, amely a xenomorphot és az idegen faj viselkedését párhuzamba állította a földi euszociális rovarok (és a vakondpatkányok) evolúciós fejleményeivel. Ez a gondolatmenet tehát – mielőtt elvérzett volna – előfeltevésként abból indult ki, hogy „Az idegenek a földi rovartársadalmakhoz hasonló rendszerben élnek, vagyis a hangyák, a méhek és a termeszek társadalma felől megközelíthető az idegenek szervezettsége is." (Alternatívák, 255. old.) Bár ezt az analógiát az esszé egy ponton túl már nem erőlteti, viszont a kezdőpontját érintetlenül hagyja, azaz nem képes módosítani saját előfeltevésein....