MA Populáris Kultúra Kutatócsoport

A Mátrix című film 1999-es debütálása után a Mátrix-probléma azonnal berobbant a kultúra különböző szegmenseibe. Számos konferenciát rendeztek róla neves kortárs filozófusok közreműködésével, számos könyvet írtak róla különböző aspektusokból, stb., és a populáris kultúra azóta is műsoron tartja a Mátrix bizonyos fejleményeit, a dizájntól kezdve a kapszulákig. Ez a szuperprodukció – ahogy anno megjegyeztük ­– 1999-ben azért lehetett olyan népszerű, mert tökéletesen eltalált valamit az adott időszak technomediális-tapasztalati szövetéből. Míg a Mátrix világához hétköznapi, a valósághoz pedig virtuális elemeket rendelt hozzá a film látványkészlete (az utóbbi egy az egyben számítógépes szimuláció volt), ezen a megfordításon keresztül mindenki számára elérhető közelségbe került realitás és medialitás ekvivalenciájának képlete a fikción belül; miközben a készítők-befogadók világát ugyanez határozta meg: a néző a valóságot elbizonytalanító átmediatizált közegként ismerte fel újra saját technokulturális környezetét....

Egy hirtelen közbevetés: Nick Hornby High Fidelity című bestsellerének újabb magyar nyelvű kiadása Pop, csajok, satöbbi találó cím alatt 2018-ban (e sorok írásával kb. egy időben) jelent meg, a következő kijelentéssel a hátlapon: a regény „[…] ma már nyugodtan nevezhető a populáris irodalom klasszikusának […]". Ez tehát akceptálható állítás, gondolatmenetünk szempontjából azonban megjegyzendő, hogy a populáris irodalomban végbement klasszikusképződés könnyedén igazolható, hiszen a sci-finek, a fantasynek, a horrornak, de még a képregény-kultúrának is (stb....

John Scalzi számos kiváló regényével örvendeztette meg már az olvasóit. A Kaidzsú Állatvédő Társaság is ilyen, ami 2022-ben jelent meg Rusznyák Csaba fordításában az Agave kiadó gondozásában. Műfaja science fiction, és ironikus, humoros formában kapcsolja össze a klasszikus szörnyfilmes motívumokat az ökológia szempontjaival. Magát a történetet jól összefoglalja a fülszöveg. Nagyon nagy fordulatokra nem kell számítani, aki nem most olvas először science fictiont, annak nem lesz nagy meglepetés. A történet ennek ellenére mégis jól működik, szórakoztató, és fellelhetőek benne popkulturális utalások is....

„Míg örök szerencsejáték világkezdet és világvég: aki tesz, tesz – kár, hogy bárhogy játszol, vesztesz..." (Orbán Ottó: Epilógus) Az Agave Kiadó továbbra is napirenden tartja Philip K. Dicket, és mostanában régebbi műveinek újrakiadásaival örvendeztet meg bennünket. A Titán játékosai (1963) Pék Zoltán átdolgozott, helyenként pontosított fordításában nem tartozik sem a szerző legnépszerűbb, sem a legtöbbet elemzett munkái közé, pedig igazi csemegét rejtegethet azoknak, akik hajlandóak egy kicsit mélyebben is belesni a nyúl üregébe, azaz a színfalak mögé....

Amikor az írás/olvasás Escher-térbe ütközik, a figyelem azonnal elmozdul a vizuális memória irányába, az Escher-teret inkább látjuk, mint értjük. Jó példa ez arra, hogy egy bevillanó kép a gondolkodásunk határaival szembesít. Bár a grafikusmester anno úgy nyilatkozott, hogy közelebb érzi magát a matematikusokhoz, mint a művészekhez, a furcsa hurok pontosan azt mutatja meg, ami logikailag nem mindig fogható fel (még ha a paradoxon egy következő szint bevonásával feloldhatónak tűnik is, például az egymást rajzoló kezeket egy harmadik kéz – a művészé – rajzolja)....

[…] Baka L. Patrik Tűz egy tükör túloldalán című nagyregénye kétségtelenül alternatív történelemként olvasható, mivel kiindulópontként az a kérdés szervezi, hogy milyen lenne a világ, ha a Római Birodalom nem bukik meg (illetve milyen lenne egy olyan világ, amely annak expanziójaként uralja a hidegháborús Európát, majd a császárság és a pápaság – összeesküvésekre épülő – küzdelmébe torkollik). Másrészt, különböző szimulációs terek csúsznak benne össze, melyek között a spekulatív fikcióból ismert művek karakterei (vagy azok módosított, nem identikus változatai) zavarják meg a sokáig elsődlegesnek tekinthető római világ működését (a szereplők anomáliáknak nevezik ezeket)....