A modern szörnykutatás második hulláma

A monstrumok elemzése önálló tudományággá vált a kultúrakutatáson belül, amely a fordulat előtt – Freud „kísérteties", Jung „archetípus" és Kristeva „tisztátalan" fogalmaira alapozva – pszichológiai terekben mozgott, a szörnyeket kivetülésekként és metaforákként kezelve. J. J. Cohen 1996-ban megjelent Monster Culture című írásában azonban rámutatott, hogy a szörnyek hibridizációs technológia eredményei, melyek a különféle kategóriáink határait jelzik. A monstrumkutatás fordulat utáni módszertanát és kérdésirányait a Limpár Ildikó által szerkesztett Rémesen népszerű című tanulmánykötet is hozzáférhetővé tette és demonstrálta (magyar nyelven tán először; 2021-ben)....

Hajmeresztő átverés - Philip K. Dick: Kamu Rt.

„Ő a hatalom lehetőségét látta; horog volt, ami beleakadt az oldalába, és a sebből a vágyakozás vére ömlött." (83.) Megint eltelt egy év – jól, rosszul, de mindenképp eseménydúsan –, és a SF köntösébe bújtatott, akár ötven-hatvan évvel ezelőtti figyelmeztetések sajnos továbbra sem vesztették el aktualitásukat, sőt, talán most, az ukrán háborúval a szomszédunkban erősebben világítanak azok a felemelt mutatóujjak a világ eseményhorizontján, mint az elmúlt boldog békeidőkben. Az Agave kiadó szerencsére továbbra is gondoskodik róla, hogy ezek a történetek el is jussanak az olvasókhoz, így aztán 2023-ban is megkapjuk a megszokott Philip K....

V. E. Schwab: Addie LaRue láthatatlan élete

Déjà vu. Déjà su. Déjà vécu – hangzik el V. E. Schwab Addie LaRue láthatatlan élete című regényében, utalva arra, hogy a főszereplő folyamatosan olyan helyzetekbe kerül, amelyeket korábban már látott, megismert, illetve átélt. Az olvasó mindezt egy „déjà lu”-vel is kiegészítheti, hiszen az alapötletet (alku az ördöggel) már máshol is olvashatta. Ez azonban nem feltétlenül von le az olvasás élvezeti értékéből, hiszen az írónő a fausti történetet új szempontból meséli újra....

Alien3: Apokrif folytatás és korrekció

Néhány évvel ezelőtt írtam egy laza esszét az Alienről, amely a xenomorphot és az idegen faj viselkedését párhuzamba állította a földi euszociális rovarok (és a vakondpatkányok) evolúciós fejleményeivel. Ez a gondolatmenet tehát – mielőtt elvérzett volna – előfeltevésként abból indult ki, hogy „Az idegenek a földi rovartársadalmakhoz hasonló rendszerben élnek, vagyis a hangyák, a méhek és a termeszek társadalma felől megközelíthető az idegenek szervezettsége is." (Alternatívák, 255. old.) Bár ezt az analógiát az esszé egy ponton túl már nem erőlteti, viszont a kezdőpontját érintetlenül hagyja, azaz nem képes módosítani saját előfeltevésein....

Egy másik Luke ragyogó harca - Stephen King: Az Intézet

Tim Jamieson, a kissé életunt, elvált, leszerelt rendőrt DuPray-be viszi az útja. Hirtelen ötlettől vezérelve elvállalja a kisváros héttagú rendőrőrsének egyik alulértékelt posztját: éjszakai kopogtató lesz, akárcsak nagyapja volt hajdanán. Ellenőrzi az éjjeli órákban az ingatlanok és az utcák biztonságát. A regény elején nem is sejti, milyen fontos szerepe lesz egy kivételes gyerek, Luke Ellis megmentésében. Luke egy mindenre emlékező és felfokozott lelkiállapotban tudatával tárgyakat mozgató tizenkét éves srác. Globális zseni, akit telekinetikus képességei miatt elrabolnak....

Szeressük egymást, gyerekek! – Philip K. Dick: A tökéletes fegyver

„– A fegyver nem jelent védelmet. Már nem. Azóta, hogy… tudod. 1945 óta. Amikor földig rombolták azt a japcsi várost. – De a tufák azt hiszik. Mert úgy látszik. – És a látszatot kapják meg." (38.) Az 1967-ben kiadott The Zap Gun Pék Zoltán átültetésében új címet, és Faniszló Ádám jóvoltából új köntöst, remekül eltalált borítót is kapott, amely a történet ismeretében easter eggként is funkcionál. A sztori előzménye eredeti nyelven Project Plowshare – Ekevas projekt címen jelent meg 1965–66-ban két részletben a Worlds of Tomorrow magazinban....